Két szívdobbanás között a csönd - Matuz János adventi gondolatai

Az Advent – két szívdobbanás között a csönd.

Van, aki szerint ez a Halál.

Van, aki szerint ez az Élet.

Az Advent – remény, várakozás.

Az Advent – lélegzet-visszafojtás. Mint a tengeralattjárós filmeken, amikor mindenki felfelé, az acélon túli Nagy Kékségbe kémlel, és várja a választ, hogy pillanatokon belül él-e, hal-e.

Az Advent – nem bronz-, ezüst- és aranyvasárnap. Nem postaládákba tömködött reklámújságok ideje.

Az Advent – mosakodás.

Az Advent – az égve felejtett villany lekapcsolásának ideje.

Az Advent – apa-lánya-sütés, anya-apa-gyermek-sütés.

Az Advent – maga a termékeny csend. Visszafogása a szónak. Mérlegelése a tettnek.

Az Advent – fűszer.

Az Advent – pótlás. Pótoljuk a pótolhatatlant. Azt, ami év közben elveszett, vagy veszni látszott. Mert igenis, darálódunk, morzsolódunk nap nap után, mint gabonaszem a Malomban. Lassan fehér, alaktalan lisztté őrlődünk az évkörben.

Az Advent – erőgyűjtés.

Az Advent – az elveszett és keresett Paradicsom üzenete.

Az Advent – a remény csöndje és a csönd reménye.

Az Advent – két szívdobbanás között a csönd.

Van, aki szerint ez a Halál.

Van, aki szerint ez az Élet.