Fellobbant a remény lángja - készítsük fel szívünket a kis Jézus születésére

Advent második vasárnapjára, a hagyományok szerint már ünnepváró hangulattal, zeneszóval és csodálatos fényekkel telik meg Székesfehérvár minden szeglete. A koronavírus miatt életbe lépett szabályozások miatt minderre az idei évben nincs lehetőség. A város adventi koszorúja, amely idén a Városháza Dísztermében áll, és a virtuális tér azonban lehetőséget ad arra, hogy a város közössége és a nagyvilágban élő székesfehérváriak közösen készüljenek az ünnepre, a ma fellobbanó második gyertya pedig jelezte, hogy egyre közelebb a karácsony.

Az ünnepváró hangulatot bronzvasárnap Zsikó Zsuzsanna, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI tanára, a Príma Díjas Zsikó zenekar szólistája, vitte el a nézők otthonába, aki a "Mikor Máriához az Isten angyala..." kezdetű bukovinai adventi népdalt énekelte el.

A remény gyertyájának fellobbanása előtt a közösséget Dr. Szarvas József, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Baleseti Sebészetének osztályvezető főorvosa, a Székesfehérvári Szenátus tagja és Ugrits Tamás, a Székesfehérvári Egyházmegye pápai káplánja, irodaigazgató, pasztorális püspöki helynök köszöntötték.

Dr. Szarvas József az ünnepváró testi, lelki és környezeti „rendrakásra” buzdított. „Mindannyian tudjuk, hogy karácsony nem az ajándékozás ünnepe, nem is a vendégjárásé, vagy a bejgli- és halászlé-evésé. Karácsonykor Jézus születését, egy kisded érkezését ünnepeljük. Mi is a teendő, amikor a házba egy csecsemő érkezik? Ki kell takarítani! Ez a kisded, a megtestesült szeretet, azonban most a szívünkbe és a lelkünkbe születik, és költözik be, így kell a takarításhoz is hozzáállnunk!” A főorvos köszöntőjében arra hívta a nézőket, hogy gondolataikban, tetteikben és szívükben készüljenek idén a szeretet ünnepéhez közeledve: irtsák ki a félelmeiket, gyakoroljanak bűnbocsánatot, legyenek figyelmesek egymással és adakozzanak!

Ugrits Tamás elmondta, hogy advent második vasárnapján az Evangéliumban Keresztelő Szent János alakja jelenik meg előttünk: „Készítsétek el az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Keresztelő Szent János szavai után magunkon kell elkezdeni az útkészítést, a rendrakást, hogy talán több igazság legyen a szavainkban, több szeretet a tetteinkben. Az embernek először a maga szívében, a maga lelkében kell ezt az utat megtennie, hogy ezután példakép lehessen a másik ember számára is!”