Kart a karhoz, vast a vashoz! – a Belváros lovagja nyerte a III. Szent István Tornát

Valószínűleg az év legmelegebb napja volt a szombati, ám ez sem szegte kedvét a III. Szent István Tornára érkező lovagoknak, hogy a buhurt hagyományoknak megfelelően, nehézpáncélzatban, hosszúkarddal csapjanak össze a Városház téren felállított „bajvívó karámban”.

No, de ne ugorjunk ennyire előre, hiszen a Lovagok Napjának forgataga az ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött már szombaton délelőtt. A lovagi tornát várva muzsikusokkal, cserpűrágókkal, azaz vándorszínészekkel, faesztergán vagy éppen kötélverőgépen dolgozó középkori mesteremberekkel telt meg a Belváros. Eközben a Nemzeti Emlékhelyen logikai fejtörők és kártyajátékok segítségével indulhattak időutazásra a gyermekek, a nagyobbaknak pedig az Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskola Egyesület tartott harcművészeti bemutatót. A Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontban Szászi József, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja mutatta be Székesfehérvár városrészeinek címereit.

Lovagok Napja - beköltözött a középkor Fehérvár belvárosába

Nem véletlenül most tartotta ezt a különleges előadást az ismert heraldikus, hiszen az általa megtervezett városrészi címerek alatt, egy-egy városrészt képviselve vonultak harcba délután a III. Szent István Torna lovagjai. A díszes menet a királyi óriásbábok – és egyre több csatlakozó „rajongó” – kíséretében, a Várkörút felől érkezett kora délután az egykori koronázó bazilikához, ahol a tavalyi győztes, Ujvári Ádám vezényletével tisztelegtek Szent István emléke előtt, majd letették esküjüket: „Isten és ember előtt fogadom, hogy Szent István tornáján erőm és képességem teljében, lovaghoz méltó módon, becsülettel forgatom fegyverem! Bátran és vitéz módon küzdök, méltón képviselve városrészem!” – mondta a bajnok, s nyolc vitéz torkából harsant fel hasonlóképpen a fogadalom.

A harcosok elsőként a középkori történelmi fegyveres hagyományőrzés egyik ágát, a középkori nevén buhurt harcmodort mutatták be, majd különlegességként a nehézfegyvereseket „összeengedték” a hema harcmodorban küzdő, könnyűfegyverzetű lovagokkal is, a közönség látványos összecsapásoknak lehetett tanúja.

A nap fénypontja azonban egyértelműen a III. Szent István Torna volt, amelyen a nyolc városrész egy-egy lovagja és kilencedikként Haraszti Zsigmond, a Szent István Király Múzeum harcosa léphetett be a vívókarámba. A bírók ezúttal nem csak az úgynevezett hosszúkard használatát engedélyezték a tusában résztvevőknek, hanem rúgni, sőt ütni is lehetett a küzdelmek során. A küzdőtéren 120 kilós óriások és fürge lovagok is birokra keltek egymással, s bizony egy-egy menet során olykor igazi boxolói ringben érezhette magát a közönség: bevitt balegyenesek, sisakra kézzel mért ütések, máskor meg hatalmas rúgások színesítették a full kontakt mérkőzéseket. Sőt, a szabályok szerint akár a földre is lehetett vinni az ellenfelet, s ha már ott volt, tovább a további püfölés is belefért..

A küzdelmek egyik legszimpatikusabb résztvevője Haraszti Zsigmond, a Szent István Király Múzeum harcosa, pontosabban múzeumpedagógusa volt, aki az elmúlt hónapokban hatalmas energiákkal készült a megmérettetésre. Dinamikus csapásai, gyors mozgása hamar a nézők egyik kedvencévé tették Zsigát, aki a küzdelmek végén elmondta, rendkívül felemelő és egyben fárasztó volt kiállni az ország legjobb buhurtosai ellen, s megköszönte, hogy kóbor lovagként befogadták őt maguk közé.

A küzdelmek valódiságát mi sem mutatta jobban, hogy a Szárazrétet képviselő Drobnyák Balázs keze az egyik összecsapásban megsérült, így a Maroshegy színeiben vívó Soós Barnabás ellen egykezes karddal állt ki. Az összecsapás végén Soós Barnabás letérdelve tisztelgett a szárazréti lovag előtt.

Az elődöntőbe hatalmas küzdelmek után a belvárosi lovag, Ujvári Ádám, Tompits Gergely (Öreghegy), Bús Astarott (Ráchegy) és Baranyi Martin (Tóváros) jutott be. Itt már 60 másodpercig tartottak csak a küzdelmek, ami kifejezetten jól esett a közel 35 kilós vértezetben, s közel 40 fokban harcoló lovagoknak, s a közönség hangja is megjött, hangosan buzdították a bajvívókat. A bronzmeccsen Baranyi Martin diadalmaskodott Tompits Gergely ellen, a mindent eldöntő csörte előtt pedig két herold, Schneider Zaj Ákos és Németh Áron Roland mondott kortesbeszédet a lét lovag, Ujvári Ádám és Bús Astarott erényeit méltatva.

A bajnoki címért így a Ráchegyi Romboló és a Belvárosi Behemót csaphatott össze, s valóban vérre menő küzdelemben ismét Ujvári Ádám tarthatta magasba a győzelemért járó kupát. Az első három helyezettnek Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója és Kovács Loránd Olivér szakmai igazgató adta át az elismeréseket, majd az ünnepélyes zászlólevonással ért véget a lovagok kiválóan sikerült napja.