In memoriam Román Károly

Román Károly – vagy ahogy a legtöbben szólították: Román Tanár úr – 1933-ban született, gyermekéveit a nyírségi Gáván töltötte. Egyetemistaként élte át, sőt tevékeny résztvevője volt az 1956-os forradalomnak az ELTE-n, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságban. Székesfehérvárra egyetemi tanulmá­nyai befejezése után, 1959-ben került, amikor tanári állást kapott a városban, és a TIT-nél is rendszeresen tartott irodalmi előadásokat. Több mint három évtizeden át tanított a Vasvári Pál Gimnáziumban irodalmat és történelmet, tanítványai elismerésétől övezve.

Hamar bekapcsolódott a város kulturális életébe. Irodalomtörténeti munkásságát a városban szervezett kulturális programok, előadásai, az általa szerkesztett műsorok, könyvek és többségében irodalmi témájú tanulmányai jellemzik legjobban. Sokan hozzá vitték a fiókban lapuló kézirataikat, s volt, akit a színművészeti főiskola felvételijére készített föl.

A Vörösmarty Társaság által szervezett programok rendszeresen felkért előadója volt. Publikációival elemzéseivel, tanulmányaival, valamint a rendezvényeken elhangzó beszédeivel is értő irodalomkedvelővé nevelte hallgatóságát. Esszéi mind a megértést segítik, hogy ne riadjunk meg egy-egy szépirodalmi mű, vagy vers elolvasásától, lemondva az azokban rejlő értékekről. Az irodalmat elefántcsonttornyából kiszabadítva tette szerethetővé és mindennapjaink részévé mind tanári pályája, mind munkái nyomán. Tanári, közéleti, kulturális munkásságáért 2000-ben Székesfehér­vár Díszpolgárává választották, 2016-ban irodalomtörténeti munkásságának elismeréseként Toldy Ferenc-díjat kapott.

A legendás fehérvári tudós tanár emberségét, közvetlenségét és humorát mindig megőrizte, az élet minden területén meglévő naprakész jártassága mind-mind remek beszélgetőtárssá tették. Kultúratisztelő, az irodalomért sokat és színvonalasan dolgozó tanárként tevékenykedett, akit szenvedélyes szakmaiság jellemzett.