Illés Kati cipőtervező mutatkozik be a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban

A kiállítást szeptember 24-én, pénteken 17.00 órakor Attalai Zita cipőszobrász nyitja meg a Kultúrházak éjjel-nappal rendezvénysorozat keretében.

Aki látott már Illés Kati-féle cipőt, az tudja: a stílus azonnal magával ragad. Káprázatos színek, pöttyök, csíkok, négyzetek, szívek és ki tudja még, hányféle minta, csipke és gobelinhímzés díszíti a gyönyörű lábbeliket; csatok, masnik, szalagok, bojtok, bogyók és zsabók teszik egészen mesebelivé a cipőket. Minden egyes pár – legyen visszafogott vagy éppen extravagáns – más és más apró részlete miatt ejti rabul a női szíveket. Mind egyedi, különleges műalkotás, mégis hordható, kényelmes cipők készülnek az iparművész műhelyében, aki gyakran maga tervezi a cipőkhöz a kaptafát is.

Tizenkét évesen saját magának varrt ruhákat, 14 évesen pedig már cipőt is készített Illés Kati az éppen aktuális ruha anyagából, hogy stílusos legyen. Titokban tanulta meg használni az otthoni villanyvarrógépet, női szabó nagymamájától tanulta a trükköket – mesélte egy interjúban. Nem volt kérdés, hogy az általános iskola után a „kisképzőbe”, azaz a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jelentkezik. Innen egyenes út vezetett az Iparművészeti Főiskolára, ahol ruha- és a hozzá illő cipőkollekciójával diplomázott. A főiskola után ruhát és cipőt is tervezett, sok divatbemutatón részt vett. Ösztöndíjasként kétszer is tanulhatott Párizsban. Majdnem húsz éve, 2003 óta már csak cipőkkel foglalkozik. Előbb csak esküvőkre álmodott egyedi, minden tekintetet magára vonzó darabokat, aztán a cipőkkel szerelembe esett hölgyek igényének megfelelve a hétköznapokra való lábbelik is készültek a műhelyében.

Illés Kati cipői messziről felismerhető, különleges darabok, amelyek hangsúlyozottan a nőies vonalat képviselik. Nincs közöttük tűsarkú, a nőiesség nem ezen múlik – vallja a tervező, aki természetes bőrökből, selyemből, bársonyból készíti a sokszor álmában született tervek alapján a gyönyörű darabokat. Kedvenc korszaka a francia barokk, de a 20-as évek divatja sem áll távol tőle –  a régi korokból való formákat, megoldásokat ötvözi és ülteti át a mába.