A Gac-oldalban 81 éve elhunyt fehérvári katonákra emlékeztek a Gyergyó emlékparkban

81 esztendővel ezelőtt a Magyar Királyi 3. Szent István Honvéd Gyalogezred tábori pótezredének katonái közel ezer kilométerre városunktól Székelyföldön, Gyergyószentmiklós határában félelmet nem ismerő helytállásról, elhivatottságról és a haza érdekében történő tenni akarásról tettek tanúbizonyságot.

Megemlékezés a Gyergyó emlékparkban 2025.

Szeptember 7-én 159 fehérvári fiatal katona a Gac-oldalban egy szovjet előőrs betörése nyomán tragikus körülmények között hunyt el. A gyergyói, felszegi emberek a hősöket két tömegsírba temették, és a tiltás ellenére, évről évre megemlékeztek róluk. Mindig voltak bátrak, akik gondoskodtak arról, hogy halottak napján gyertya égjen a hős katonák nyughelyén. Tizenegy évvel ezelőtt közösségi összefogással valósulhatott meg a székesfehérvári emlékhely. A Királysoron található Gyergyó Emlékparkban hétfőn koszorúzással és ünnepi műsorral emlékeztek az 1944-ben elhunyt hősökre.

A lélekharang messze szálló hangjait követően katonai tiszteletadással hajtottak fejet az utódok. „A fehérvári fiatalok hősökké váltak, mert a legtöbbet adták: az életüket. Hősök, mert felismerték az élet törékenységét, de mégis helytálltak, teljesítették kötelességüket, szolgálták hazájukat. Hősökké váltak, akiknek az emléküket megőrizni és átadni az utókornak, az utánunk következő generációk számára közös feladatunk.” – hangsúlyozta megemlékező beszédében Székesfehérvár országgyűlési képviselője. „De mit is üzen a jelenkor emberének a 159 fiatal helytállása és a mai megemlékezés?” – tette fel a kérdést Vargha Tamás, majd válaszában kiemelte a példamutatást, az áldozathozatal, a hazaszeretet, a bajtársiasság és a hősiesség példáját. A nap másik üzenetének az összetartozást nevezte, hiszen ma egy időben fehérváriak és gyergyóiak közösen, lélekben együtt róják le kegyeletüket. „A távolság elválaszt minket, mégis ugyanazt érezzük, ugyanazt gondoljuk és ugyanazt a nyelvet beszéljük. Mind a mai napig őrizzük közös kultúránkat, ismerjük közös történelmünket és tiszteljük közös hőseinket. Mind a mai napig együtt bizonyítjuk, hogy határa csak az országnak van, a nemzetnek nincsen.” – zárta beszédét Vargha Tamás.

A tragikus történelmi eseményt dr. Tanárki Gábor főispán idézte fel beszédében, kiemelve, remélhetőleg soha nem többé nem fognak eljönni azok a vészterhes idők, amikor lehetetlenné válik az, hogy az elesett magyar honvédról méltóképpen megemlékezzünk és gyertyát gyújtsunk a tiszteletére. „Ha erre a kőre nézünk, eszünkbe juthat a Gac-hegy oldala, az égbe magasodó fák, Székelyföld kapujából ez a kisváros. Eszünkbe juthatnak az elhunyt honvédek, a hősi halált halt katonák, akiknek fiatalságuk oly gyorsan elmúlt, öregkoruk pedig soha, soha nem jöhetett el. A mi feladatunk a kegyelettel való, méltó megemlékezés, de okuljunk is a tragédiájukból, hiszen Európa jelenlegi állapota megfontoltságra, nyugalomra, higgadtságra int bennünket, és gondoskodnunk kell arról, hogy soha, de soha többet ne essenek el magyar katonák valamiféle megmagyarázhatatlan, idegen érdekek mentén külhonban.” Hozzátette, a 159 magyar honvéd hősi halálának üzenete, hogy a legfontosabb a béke és annak megtartása.

Az ünnepségen Móra Ferenc Esti imádság - A háborús gyerekszobában című költeményét hallhatták az emlékezők Schneider-Zaj Ákos előadásában.

A megemlékezés végén közösen helyeztek el koszorút a város és a vármegye nevében Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselők, dr. Tanárki Gábor főispán és Deák Lajosné önkormányzati képviselő. Az emlékezés virágait helyezték el az emlékmű előtt a város képviselőtestületének tagjai, a rendvédelmi szervek és fegyveres testületek vezetői, a nyugállományú és civil szervezetek képviseletében megjelentek, az oktatási intézmények képviselői, valamint a megemlékezők. Az ünnepség a Takarodó hangjaival zárult.