Lassan az egész világot behálózó üzletláncoknak, webáruházaknak köszönhetően szinte minden könnyen elérhetővé vált a világ összes produktuma közül. Belépve egy nagyobb áruházba már nem csodálkozunk az egzotikus gyümölcsök, zöldségek látványán, szinte természetesnek vesszük, ha kosarunkba olyan áru kerül, amelyről nagyanyáink nem is hallottak. Válogathatunk a bőséges kínálatból, kényeztethetjük magunkat és vendégeinket mangosztánnal, papayával, licsivel, kumkavattal vagy ízletes datolyaszilvával. Ezek a termékek és még sok-sok más elérhetők ma Magyarországon.
Térjünk vissza azonban a címben szereplő gondolathoz! Egy uborka megvásárlásakor eszünkbe jut-e az uborka története addig a pillanatig míg az asztalunkra kerül? Általában nem. Ez a történet azonban fontos szerepet játszik életünkben, jövőnkben is.
Az uborka egy átlagos, hétköznapi ételünk, szinte naponta fogyasztjuk akár friss saláta, akár nyers formájában. A szállítási lehetőségek egyszerűsödése folytán az áruházaknak módjukban áll távoli termelőktől beszerezni óriási tételekben az uborkát; a nagy mennyiség okán alacsony áron. Ne csak egy város szintjén gondolkodjunk, itt országok egységes ellátásáról van szó! Több éves szerződésekkel biztosítják saját magukat és a termelőt is a biztos piacról. Ennek érdekében olykor több száz kilométert utazik uborkánk, sok esetben Spanyolországból, Hollandiából vagy esetleg Belgiumból kerül az asztalunkra.
Az uborka csak egy példa a folyamatra, természetesen az áruk tömkelegéről mondhatnánk el ugyanezt. Dédanyáink az asztalukra kerülő eledelek 90 %-át maximum 10 km-es körzetből szerezték be, helyi termelőktől vásároltak vagy a saját kertjükben termelték meg a zöldséget, gyümölcsöt. A baromfiudvar és a sertésól megoldotta az éves húsellátásukat, a marhaistálló a tej és tejtermékek gondját oldotta meg. Ezeknek az ételeknek az íze, minősége messze felülmúlta a most kapható áruk ízét. Egy szabadföldi paradicsom utolérhetetlen aromáját a jól trágyázott, gondosan művelt föld garantálta, azt semmilyen műtrágya, modern technológia nem pótolhatja. Boltból a só és a lámpaolaj volt a leggyakoribb vétel. Akkor még az internet sem létezett, nem lehetett a Kimbinohoz hasonló árosszehasonlító-oldalakon böngészni. Pedig a kereskedővéna sokunkban benne van.
Természetesen ma más az emberek igénye, sokkal könnyedebben élünk, látjuk a világ más értékeit, ismerjük más népek szokásait, kiváló receptjeit. Meg tudjuk venni ezeket a dolgokat, de gondolnunk kellene közben vásárlásunk gazdasági vonzatára is. Vajon egy ilyen messziről hozott termék nem egy helybéli termelőt, gyártót hoz lehetetlen helyzetbe?
Magyarországon különböző területek, tájegységek híresek a zöldség vagy gyümölcstermesztésükről, gondoljunk akár a makói hagymára, a bogyiszlói paprikára vagy a cecei dinnyére. A cecei őrölt pirospaprika íze, színe nélkülözhetetlen egy igazi halászléhez, pörkölthöz. Sárbogárd környékén az őszibarack termesztése generációkon keresztül biztosította a megélhetést és a kiváló ízeket az ott lakók számára.
Sajnos egyre nehezebb ezeknek a termelőknek a helyzete, szinte megnyerhetetlen az az árverseny, amelyet a dömpingárak által a nagy áruházak generálnak. Ezekkel az árakkal nem tud versenyezni egy háztájiban termesztett zöldség vagy gyümölcs, hiába finomabb, zamatosabb, a vevő általában a pénztárcáját nézve megvásárolja az olcsóbb terméket.
Sokszor a helyi kis piacokon is kiszorítják az őstermelőket a nagybani piacokról származó termékekkel a kereskedők, de van olyan piac is, ahol csak őstermelő árulhatja a portékáját.
