A Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar már készül a fesztiválra, ahol idén is jó hangulatú, sok humorral fűszerezett előadással várják a közönséget. „És természetesen meglepetéssel…” – tette hozzá a karmester. Ruff Tamás őrnaggyal a zenekari próba szünetében beszélgettünk a körletben a rájuk váró feladatok mellett arról is, hogyan teltek a mindennapok a veszélyhelyzet idején.
Milyen változást hozott a zenekar életében a járványhelyzet?
Egyik pillanatról a másikra megszűnt az a jellegű munka, amelyben évtizedek óta éltünk és dolgoztunk. Nem voltak rendezvények, koncertek, megszűntek az előadások. Az egészségügyi szabályok betartása miatt a próbákat is abba kellett hagynunk. Zenekarként a szó hagyományos értelmében megszűntünk létezni, próbálni nem tudtunk, csak egyéni gyakorlásra volt lehetőség. Másrészt nálunk most a katonai feladatok élveztek prioritást, hiszen szolgálatokat adtunk. Emellett nehéz lett volna bármilyen online próbát összehozni, mert voltak kollégák, akik például több hónapon keresztül katonai rendész járőr szolgálatot adtak. Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém, Tata térségében erősítették a civilek biztonságérzetét, az autópályán pedig Fehérvár és Velence között adtak járőrszolgálatot, felügyeltek a rendre, a biztonságra. Voltak kollégák, akiket vegyvédelmi feladatra osztottak be: a kiképzést követően idősotthonokban fertőtlenítettek. Be voltunk osztva határszolgálatra is tartalékállományban. Így telt ez a néhány hónap.
Nyilván rengeteg feladat maradt félbe egyik pillanatról a másikra, hiszen a katonazenekar a hivatással járó feladatok mellett a Vörösmarty Színházzal is együttműködik.
Az elmúlt évtizedekben rendszeres, bevett és elfogadott dolog volt, hogy a katonazenészek jelentős része játszott a színházak zenekarában, nemcsak itt, de Kaposváron, Budapesten, országszerte egyaránt – tehát mindig is volt átjárás a művészvilágban. Arra azonban több, mint 100 éve – legutóbb Fricsay idejében – volt példa utoljára, hogy szervezetileg megjelenjen a katonazenekar a színházban. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy így országosan egyedülálló dolgokat valósíthatunk meg. A fehérvári közönség először a Lear királyban láthatott bennünket. Ez egy nagyon nagy „kirándulás” volt a zenekarnak és a színháznak is, mindenki nagyon élvezte a közös munkát. Életre szóló élmény volt valamennyiünknek pl.: Cserhalmi Györggyel együtt dolgozni, együtt létezni, együtt utazni, együtt alkotni. Két évvel ezelőtt pedig a Chicago című musical-ben játszottunk. Nagy visszaigazolás volt a szakmától, hogy az előadás elnyerte a legjobb zenés előadásnak járó Színikritikusok Díját.
Bár márciusban hirtelen minden megállt, azért ezek az elismerések, az elmúlt időszak teljesítményei erőt adnak az újratervezéshez?
Mindenképpen. A veszélyhelyzet véget ért, és a zenészek újra a saját körletben, hangszerrel a kezükben ülnek a helyükön, megkezdtük a próbákat. Szűk egy hónapunk van vissza a Fricsay-fesztiválig. Rakom össze a műsort, egyeztetek a vendég karmesterekkel, és próbálunk.
Kik lesznek az idei fellépők? Milyen műsorra számíthatunk?
Reméljük, hogy az aktuális járványügyi helyzet és a kezelésére meghozott, szükséges intézkedések nem szólnak közbe, és megrendezhetjük a fesztivált. Terveink szerint a szokásos rendben zajlik majd a műsor: lesznek közös produkciók, külön produkciók. Négy helyőrségi zenekarral számolunk: Budapest, Kaposvár, Tata és Székesfehérvár. Voltunk már ebben a négyesben pár évvel ezelőtt, így a nézők már mindenkit ismernek. Annyit elárulhatok, hogy nyilvánvalóan lesz katonazene, katonaindulók, de a fő vonal idén a filmzenék lesznek. Most is lesz meglepetés, amit nem fogok elárulni, de érdemes lesz kijönni a térre, mert – ha a vírushelyzet és az időjárás is engedik – idén is lesz valami olyan, ami még tényleg soha nem volt!
Nézze meg képeken a tavalyi katonazenekari fesztivált!
