Hamarosan újra Fehérvárra lovagolhat a megszépült Szent István-szobor

A ragyogó nyári időben megcsillan a napfény Szent István koronáján és lovának homlokszíján, miközben köszörülés és flexelés hangjai hallatszanak a szomszédból.

Furcsa, valószínűleg a király számára is szokatlan helyen vagyunk: nem a kétszáz éves platánfa és a műemléki védettségű házak által körbeölelt fehérvári Szent István téren, hanem a tatai Fogaskerékgyár területén, az ipari csarnokok között járunk, ahol az elmúlt több mint két hónapot töltötte a monumentális szobor.

Szent István szobor - a restaurálás utolsó simításai

Itt került értő kezek közé Sidló Ferenc páratlan alkotása, hogy életében először „teljes generálon”, szakszerű restauráláson essen át. A felújítási projektet – amelyben részt vett Páhi Attila fém-ötvös restaurátorművész is – műszaki vezetőként Króner Zsolt irányította a Bioactive Energy Kft. részéről, akikkel komoly kiválasztási folyamat után kötötte meg a Székesfehérvár Városgondnoksága a restaurálásról szóló szerződést.

„Mindenekelőtt a legfontosabb az volt, hogy a szobrot megtisztítsuk a sok-sok évtized során rárakódott kosztól. Ezek a korróziót okozó anyagok például a fűtés miatt szennyezett levegőből, vagy az autók elégetett üzemanyagából válnak ki, s támadják meg a köztéri alkotásokat. Nem lehet azonban géppel nekiesni: ahhoz, hogy az 5-6 milliméter vastagságú bronz ne károsodjon, sokkal finomabb tisztítás szükséges!” – vázolja a kiindulási helyzetet Króner Zsolt. A két szakember a szobor áprilisi megérkezését követően heteken át finom szemcseszórásos technikával, úgynevezett JOS rendszerrel, valamint vegyszeres és mechanikus kézi tisztítással szabadította meg a másfél tonnás alkotást a szennyeződésektől.

„A tisztítás azért is nagyon aprólékos és figyelmet, türelmet igénylő munka, mert ennek során nem sérülhet a „grünspan”, azaz a bronz felületén kialakult karbonátos oxid. Ez egy természetes védőfelület, amit aztán a restaurálás későbbi fázisában leviaszolunk.” – teszi hozzá Páhi Attila, miközben lenyűgözve járjuk körül a talapzat nélkül is hatalmas alkotást. Mint megtudjuk, a viaszolással tulajdonképpen eltömítik a szobor felületén lévő apró pórusokat, így a por és más szennyeződés már nem tud bejutni az ötvözetbe. „Az általunk létrehozott, mesterséges patinarétegnek köszönhetően a bronz a későbbiekben egységesen patinázódik majd tovább, elkerülve, hogy a felület egyik része sakktáblaszerűen befeketedjen, a másik része meg bezöldüljön.” – hangzik a magyarázat.

A szobor alsó, hátsó részén a restaurátorok nem csak a szobor megálmodójának és megformálójának, Sidló Ferenc szobrászművésznek a nevét találták meg, hanem a tisztítás után rábukkantak arra a bevésésre is, melynek tanúsága szerint „Öntötte: Szili István utóda, Budapest”. Ez pedig azért is fontos – fűzik hozzá a mesterek – mert bizony vannak olyan korabeli alkotások, amelyekből kispórolták az anyagot. Például azért, mert az öntőmester elitta a munkára előre megkapott pénzt, így aztán spórolnia kellett az ötvözet anyagának minőségén. Az olcsóbb ötvözetből készült szobrok mára igencsak tönkrementek, államalapítónk fehérvári szobra azonban egy szerencsés alkotás a restaurátorok szerint! Nagyon jó minőségű az anyagösszetétele, az öntése, szépek, sőt, szinte láthatatlanok a különböző részek összeillesztései – mutat például a ló lábára Attila, amelyet az állat testétől külön öntöttek ki annak idején, s belülről, csavarokkal rögzítették egymáshoz a részeket. No, ez az, amiből – hála a korabeli kiváló mestereknek – ma szinte semmi sem látható.

Száz évvel ezelőtt, amikor egy szobor elkészült, általában semmilyen mesterséges patinázáson nem esett át: amilyen a bronz friss állapotában volt, úgy került ki a köztérre az alkotás. Azaz, amikor a Szent István lovasszobrát 1938. augusztus 18-án felevatták, a mainál világosabb, bronzos színben csilloghatott.

„Mi nem ezt az állapotot igyekeztünk visszaállítani! A zsűrivel egyetértve úgy kívántuk megszépíteni a nagy király alakját, hogy az ne újnak tűnjön, hanem továbbra is egy közel százéves, monumentális műalkotás benyomását keltse, de már megszépülve, és persze az elmúlt egy évszázad okozta sebeket begyógyítva.” – teszi hozzá Páhi Attila, kifejtve, a céljuk az volt, hogy a szobor teljes felületén kialakuljon a malachitot és azuritot tartalmazó réteg, ami egy stabil, viszonylag áthatolhatatlan „lepel”, s ideális esetben akár évszázadokon át megvédi a szobrot a további korróziótól.

A mű legszebb, legfontosabb részleteit, így a szent király koronáját, arcát, mellvértjét, palástját, illetve például a ló szíjait, hevederét, kantárját majdnem egészen az eredeti bronzig „visszatisztították” a szakemberek, elérve azt a lenyűgözően plasztikus hatást, ami még a Fogaskerékgyár indusztriális környezetében is lebilincseli az embert: olyan új, finom részletek tűnnek elő a szobron, amelyet eddig a székesfehérváriak sem láthattak.

„Az ilyen szobrok restaurálásához a 30 fokos meleg az ideális, mert a meleg bronz esetében gyorsabban hatnak a vegyszerek, gyorsabban haladnak a számunkra fontos kémiai kölcsönhatások. Ilyen szempontból is szerencsések voltunk.” – összegez Króner Zsolt és Páhi Attila, akik egyébként egy budapesti XVIII. kerületi – igaz, nem lovas – Szent István szobrot is restauráltak már, nem beszélve a Szabadság-szoborról, vagy a Várban álló Háború és béke emlékműről.

Habár 1962-ben a szobor már átesett egy felújításon, a művelet csak a talapzatot érintette, amiként az 1988-as munka során is csak a talapzat kőburkolatához nyúltak hozzá, hiszen maga a lovasszobor kapott lövések és minden más sérülés nélkül élte át a második világháborút! A mostani felújításnak ismét része a talapzat rekonstrukciója, ugyanis a burkolat gránit elemei szétnyíltak, elmozdultak egymástól. Ezek felújítását, visszahelyezését Kovács Attila okleveles szobrász-restaurátor, műemléki szakértő felügyeletével Nyakas Pál kőfaragó mester végzi el.

Elmondható tehát, hogy maga a bronzszobor 1938-as születését követően „életében” először került ismét értő kezek közé. Hogy milyen lett, azt nemsokára újra láthatják a székesfehérváriak, hiszen Szent István néhány napon belül visszalovagol szeretett városába, Székesfehérvárra, hogy augusztus 20-án idén is méltó helyén ünnepelhesse majd a keresztény magyar állam megalapítását.