Hagyomány - több százan ünnepelték a Katalinokat Székesfehérváron

A felsővárosi fertályos asszony, Kati néni szobrát 2001. november 25-én avatták fel, az óta minden évben jó hangulatú köszöntőre gyűlnek össze a Liszt Ferenc utcában álló alkotásnál a fehérváriak. A Katalin-nap a Felsővárosi Közösségi Házban folytatódott.

Székesfehérvár polgármestere Cser-Palkovics András felidézte, hogy tavaly, amikor szakadt az eső ugyanúgy emlékeztünk Kati nénire, köszöntöttük a Katalinokat és tartottuk a hagyományt. Mint mondta nem véletlenül alakult ki hagyomány abból, hogy minden évben november 25-én a Liszt Ferenc utcában Kati néni szobránál ilyen sokan összejövünk. „Egy több mint ezeréves városban élünk, amire okkal vagyunk büszkék. A történelmünkben pedig sok jeles alak dolgozott, tett a közösségért, akik kiemelkedőt alkottak, de ezen nagy történelmi személyiségek is kevesek lettek volna ahhoz, hogy ez a város a mai napig itt legyen. Valójában minden korszakban a mindennapok embere és a mindennapok élete határozta meg és vitte tovább a várost a nehézségeken való túljutásban. Az egyén, aki fehérvári polgárként tette a dolgát, végezte hivatását a mindennapokban. Valójában Kati néni szobra is a mindennapok emberének állít emléket, akikre mindig szükség van és a jövő Fehérvárja is csak akkor képzelhető el, ha mi közösségként és egyénként is tesszük a dolgunkat a mindennapokban, akkor is, amikor könnyebb és akkor is amikor egy kicsit nehezebb. Kati néni ennek a szimbóluma, ennek a személyiségnek és városi polgárnak a szimbóluma, aki tette a dolgát és ezáltal beivódott a város történelemkönyvébe és sokak szívébe, lelkébe. Köszönhetően Kocsis Balázsnak pedig Kati néni itt maradt velünk, minden nap elmehetünk mellette, odaléphetünk hozzá, megérinthetjük az orrát és ezek azok az emberi történetek, amik egy várost közösséggé és várossá formálnak.”

Földi Zoltán a Felsőváros önkormányzati képviselője Vörösmarty Mihály soraival köszöntötte a Katalinokat. Mint mondta sajnos a ma emberének ritkán van ideje merengeni a régmúlt időkön, azonban a Liszt Ferenc utcában bölcs nyugalommal évek óta összeterelget bennünket Kati néni maga köré. „Éreztük, hogy jönnünk kell, mert mindannyian szeretjük a jót és a szépet. A földkerekség sok részén találhatók olyan kedves alkotások, mint a mi Kati néni szobrunk, amit nagyon szeretünk. A szobor nem személytelen, hanem lüktet, pezseg benne az élet, jelenlétével pedig a városban élő emberek mindennapjainak ad keretet akár egy reggeli mosollyal vagy esti sóhajjal.”

A Liszt Ferenc utcai ünnepség után a Felsővárosi Közösségi Házban folytatódott a program, ahol régen nagy hagyományai voltak a Katalin-báloknak. A közösségi házban a TáncolKodó Táncegyüttes és a Tilinkó Zenekar műsorával, valamint közös tánccal és a szervezők jóvoltából, bőséges vendéglátással zárult a névnapi est.