Gyalogolni jó, a 35 kilométeres távon még néha szenvedve is

A Honvéd Szondi SE atlétikai szakosztályában gyaloglók eddzenek, szerepelnek. Az Őze Tibor által irányított csapat fiataljai ebben a furcsa sportban sikeresek. Furcsa sport ez, a technikája teszi különlegessé, nem elég gyorsnak és kitartónak lenni, de a technikára is figyelni kell, mert a pontatlan lépésekért nagy árat kell fizetni...
2022.04.19. 06:31 |
Gyalogolni jó, a 35 kilométeres távon még néha szenvedve is

Ennek a sportnak az egyik jeles versenyzője Tóth Norbert. Bár a srác még nincs 23 éves, de máris szép sikerekkel dicsekedhet.

Mert: tagja az U23-as, időnként a felnőtt magyar válogatottnak, az U16-os korosztálytól a 23 évesig tíz magyar bajnoki címet szerzett.

Miért választotta az atlétikának pont ezt az ágát?

Az volt a leglényegesebb oka, hogy Őze Tibor, a jelenlegi edzőm, amikor hetedikes voltam, az akkor iskolánkba jött tanítani. Az egyik osztálytársam beállt a gyalogló csapatába, és bajnok lett. Na, gondoltam, ez nekem is menni fog. De persze közel sem volt annyira egyszerű, mint amilyennek számomra akkor tűnt. Akkor a gyaloglás mellett fociztam is, de amikor korosztályos válogatott lettem, akkor döntöttem el, hogy a gyaloglás jelenti majd a fő vonalat a számomra.

A gyaloglás sajátos technikáját nem lehetett egyszerű elsajátítani, ugye?

Valóban nem, de azért ennek is megvan a maga szépsége. Ha valaki nem erre született, és nem ügyes, néhány hónap alatt akkor is el tudja sajátítani ezt a technikát. A versenyen nagyon oda kell figyelni a technikára, mert a bírók folyamatosan figyelik a versenyt. Egy héten egyszer technikai edzést tartunk, hogy egy pillanatra se feledjük, a technika éppen annyira fontos, mint a gyorsaság, az állóképesség.

Volt már olyan, hogy boldogan haladt a cél felé biztos győztesként, de jöttek a bírók, és kiállították, a győzelem helyett maradt a csalódás...

Volt! Egy budapesti fedett pályás versenyen az élre álltam, néhány kör után nagy előnnyel vezettem, amikor kiállítottak. Rá két hétre a felnőtt bajnokágon újra megtették ezt velem. Azóta is előfordult ez néhány alkalommal. Hogy milyen „szelíd” gondolatok foglalkoztattak? Semmi pozitív, de persze néhány nap után átgondolja, átértékeli a történteket az ember...

A 35 kilométeres távnál sohasem volt olyan érzése, hogy elég, itt és most hagyom abba...?

Amikor legyalogoltam ezt a távot, nagyon szenvedtem. A rajtnál már fájt a hasam, és 25 kilométerhez érve nagyon bíztam benne, a következő kilométer lesz az utolsó. De nem az lett, végül csak végig mentem, és a harmadik helyen végeztem a felnőtt mezőnyben. A szenvedésnek a sikerélmény vetett véget...

Eddigi emlékezetes élményei közül melyek voltak, amelyekre nagypapa korában is emlékezni fog?

Na, az a siker még nem jött el... De, ha ki kellene emelnem egyet, akkor az idei országos bajnokságon, 20 kilométeren 21 évesen a felnőttek mezőnyében szerzett ezüstérmem lenne az.

Mi az a nagy siker, ami még nem jött el...?

Sajnos tavaly az U23-as Európa bajnokságra nem tudtam kijutni, mert nagyon rossz évem volt. Idén rendezik az Universiadét, azon jó lenne indulni, miként az U23-as Eb-n is. De a fő cél az az olimpia...

Az Universiade a felsőfokú tanintézetek tanulóinak nagy versenye. Hol és mit tanul?

Győrben, a Széchenyi Egyetemre járok, a sport és rekreáció szakot végzem, négy féléven leszek túl, és még kettő lesz hátra.

Milyen feladatok várnak Önre?

Nemsokára Szlovákiban nemzetközi versenyen veszek részt 35 kilométeren, majd magyar bajnokság következik, ahol szintén szeretnék a dobogóra állni.

Ha minden jól sikerül, szeretnék kijutni a felnőtt világbajnokságra, és ott helytállni, ám ott nem reális cél a dobogó. Még...