Miklósa Erika inspiráló gondolatsorát idézem a beszélgetés elején, bízom benne, hogy gyorsan kiderül, miért is ezt választottam: „A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmilyen lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahová másként nem férkőzhetünk.” Beszélgetőtársam pedig Fürjes Anna Csenge Junior Prima díjas operaénekes.
A fiatal operaénekes kivételes tehetsége még sok örömet tartogat a klasszikus zene barátainak
Idézzük fel, amikor úgy döntöttél, kezdesz valamit az akkor még ösztönös tehetségeddel!
Eleinte, hat-hét évesen nem énekeltem szépen, de aztán annyit gyakoroltam és foglalkoztam vele, hogy a hallásom folyamatosan fejlődött, és ennek köszönhetem, hogy kialakult a jó énekkészségem. Már az általános iskolát is zenetagozatos osztályban végeztem, és bár különösebb eredményeket nem hozott nekem, de abban segített, hogy errefelé orientálódjak. Anyukámnak köszönhetően jutottam el a Bartók konzervatórium egyik nyílt napjára, ahol meghallgattam Jelinek Gábor tanár úr óráját, aki a végén felajánlotta, hogy aki szeretne, énekelhet neki, és ő majd megmondja, érdemes-e ezzel komolyabban foglalkoznia vagy sem. Anyukám unszolására végül énekeltem én is, és a tanár úr azonnal felajánlotta, hogy segít a felvételire való felkészülésben, majd miután felvettek, két évig tanított. Amikor nyugdíjba ment, legközelebb Szombathelyen találtam olyan tanárt Czeller Krisztina személyében, akinél folytathattam a tanulást.
Mi mindent lehetett tőle tanulni? Hiszen egy tinédzser számára, akinek van jövőképe, van tehetsége és ezt tudja is, egy olyan mester kell, aki ezt megerősíti és továbbviszi.
Igen, Jelinek Gábor ilyen volt, és nekem valóban szükségem volt a megerősítésre, annál is inkább, mert soha nem voltam egy egyszerű természet. Végül aztán Czeller Krisztinával sikerült nagyon jó baráti viszonyt is kialakítani, bízhattam benne, és ő segített abban, hogy felkészüljek, felnőjek az egyetemi évekre.
Voltak-e olyan nehézségeid az elején, amelyeken át kellett segíteni?
Igen. Nagyon nagy váltás volt Budapesthez képest Szombathely. A konzervatórium egy elég nagy intézmény volt, és szerettem oda járni. Nehéz volt otthagyni és megszokni Szombathelyen egy sokkal kisebb közösséget. De már az első félévemben sikerült alkalmazkodnom a városhoz és az intézményhez is.
2014-ben dobogós lettél a Gregor József-énekversenyen, majd egy esztendővel később megnyerted az Országos Szakközépiskolai Énekversenyt.
Különleges pillanat volt, mert sikerült elérnem, hogy teljesen átadjam, ami bennem van – ez hosszú időn keresztül nem volt jellemző. Nyilván még akkor is voltak technikai problémáim, amiken utána dolgoznom kellett, de ez a mai napig így van.
Milyen volt az első egyetemi éved? Hiszen különleges kihívás megszokni az új pedagógusokat, azt a sztárparádét, ami a Zeneművészeti Egyetemet jellemzi.
Nem volt zökkenőmentes. Ahhoz is kellett idő, hogy újra megszokjam a pesti életet a családias hangulatú iskola után. Nagy nyomás volt rajtam az első évben, mert azt gondoltam, hogy nagyon extrém elvárásokat állítanak velünk szemben. De ezt valószínűleg nemcsak én éreztem, hanem azok is, akik abban az évben felvételt nyertek.
Kihívás egy fiatalnak Meláth Andrea és Marton Éva óráin tanulni?
Soha nem törekedtek arra, hogy saját képükre formáljnak – amiért nagyon hálás vagyok nekik – hanem arra tanítottak minket, hogy megtaláljuk azokat a területeket, ahol kiemelkedően tudunk teljesíteni. Legyen az akár egy korszak vagy egy stílus.
És melyik az a korszak, amelyik téged elvarázsolt?
Minden, ami romantika és ami a romantika után volt! Ezek állnak hozzám a legközelebb, bár a barokk zenét is nagyon szeretem és szívesen énekelem. Amit ezen belül is kiemelnék, az a francia zene. Nagyon szeretem a francia zeneszerzők műveit.
Van kedvenc előadásod?
Az eddigi csúcspont számomra a Carmen volt a vizsgafesztiválon. Egyébként is ez az álomszerepem, nagyon szeretném a jövőben megcsinálni a teljes operát, nagyzenekarral.
Az Andor Éva-énekversenyen viszont Kodály-dalt énekeltél, és mindenki az egekbe emelt. Mennyire különleges egy kortárs alkotó művét énekelni egy operaénekesnek?
Kodály Zoltán műveit már nem sorolnám a kortárs művek közé, számomra az ő alkotásai olyanok, mint bármelyik klasszikus opera. Nagyon szeretem a műveit énekelni, és szerencsére volt lehetőségem szerte a világban prezentálni ezt!
Milyen rövid távú céljaid, terveid vannak?
Szeretnék itthon minél többet énekelni, bekerülni a hazai koncertéletbe, mert eddig főleg az Operában, rendezett előadásokban szerepeltem, illetve a Zeneakadémia előadásaiban.
A családod miként viszonyul ahhoz a nagy úthoz, amit megtettél?
Száz százalékig támogatnak. Az én családomban senki sem zenész, de anyukám most már nagyon profi. Már ismeri a dolgok működését, és folyamatosan segít engem mindenben.
