Vegyük sorra, mit tehetünk azért, hogy a háztartásunk hosszú távon is fenntartható legyen. Még ha panelban élünk, nem családi házban, akkor is megtehetünk számos dolgot. Sőt, közösségi összefogással valójában még nagyobb esélyünk van elérni egy olyan életteret, amely fenntartható mind a mi pénztárcánknak, mind egy egyetlen bolygónknak.
1. A nap erejét igába fogni: a napelem dolgozik helyettünk
A napelem ma már nem futurisztikus idea, hanem egyre inkább alap háztartási elem. Ráadásul nem kell hozzá hatalmas birtok vagy teljesen új építésű, déli fekvésű ház. Már egy kisebb, 2–3 kilowattos rendszert is megéri felszerelni, ami egy átlagos lakás, vagy kisebb családi ház éves villamosenergia-igényének nagy részét fedezi. Elsőre nagy beruházásnak tűnik, de szerencsére rengeteg pályázat van, akár vissza nem térítendő összegekkel, amelyek lehetővé teszik a magánembereknek és a cégeknek egyaránt, hogy napelemrendszert telepítsenek a házukra vagy a telephelyükre.
Társasházaknál is egyre gyakoribb, hogy a közös helyiségek (például a lépcsőház vagy az udvari világítás) áramát napenergiából termelik meg. Ha másokkal közös épületben vagyunk, érdemes megkeresni a közös képviselőt, és közösen benyújtani egy pályázatot.
A titok a jó tervezés: egy napelem nemcsak akkor éri meg, ha focipályányi tetőnk néz dél felé, hanem akkor is, ha hosszú távon gondolkodunk. A napelemmel az energiaszámla kiszámíthatóvá válik, és a megtérülés után (ez 5-6 év a 20-30-hoz képest) a napfény szó szerint pénzt termel.
Kezdőknek, akik még sosem vágtak bele napelem-projektbe, érdemes szakemberrel méreteztetni a rendszert, és utánanézni az aktuális pályázatoknak vagy kedvezményes hiteleknek – ezekkel jóval könnyebb egy hatékony, jól működő napelemrendszert felszereltetni.
2. A víz érték – megtartani, nem elfolyatni
A nap mellett a víz az, ami az életadó ezen a kék bolygón. Ára felér az aranyéval, legalábbis nyáron, amikor egy gyeppel borított kert perzselődik, a vízdíj meg csillagászati összegekre rúg. De a vízmegtartás nem csak a vidéki kertes házakban aktuális: városi lakásokban is sokat számít a tudatos használat, nemcsak anyagi szempontból, hanem a földünk - és benne az ember - jóléte szempontjából is.
Egy hétköznapi háztartásban minimális odafigyeléssel nagyon sok vizet meg tudunk spórolni. Egy víztakarékos csaptelep vagy zuhanyfej, esetleg egy sima perlátor a mostóban vagy a mosogatónál akár harmadával is csökkentheti a fogyasztást, és ezt tényleg mindenki meg tudja oldani egy délután alatt.
Kert és esővíz
Annak, aki házban él, és van egy talpalatnyi földje, az esővízgyűjtő a legjobb kerti barátja: a növények is szeretik, és a vízszámla is hálás lesz. Az esővíz lágyabb és melegebb, sőt, a növényeknek is sokkal jobbat tesz, mint a hideg csapvíz. És ha már kert: gondolkodjunk vízmegtartó kertben, mulcsoljunk, ültessünk fákat és bokrokat, és hagyjuk békén ősszel a faleveleket. Az egészséges, organizmusokkal teli föld úgy megtartja a vizet, mint a szivacs. Sokkal jobb egy évelő növényekkel teli kert, mint egy ökológiai sivatag, hűvösebb, gazdagabb, és látványra is szebb.
Vízmegtartás a lakásban
Aki pedig kicsiben kezdené a vízmegtartást, annak ott vannak a hétköznapi trükkök: ne folyasd a vizet fogmosás közben. Gyűjtsd a vizet, amíg a zuhany bemelegszik (ezt is szeretik a növények), és ha van mosogatógéped, mindig tele indítsd el. Részben víz, részben energia: alacsony hőfokon mosd a ruhákat, és csak annyi vizet tegyél fel a vízforralóban, amennyire szükséged van. Ha kézzel mosogatsz, csak öblítéshez használj folyó vizet.
Nem kell mérnökké válni: elég egy kis odafigyelés, és máris több víz marad a folyóban, és a gyermekeinkre költhető pénz a pénztárcánkban. És még egy előnye van ezeknek az apró lépéseknek: minden egyes alkalommal, amikor nem pazaroljuk a vizet, jó érzés lesz, akár a takarékosságra, akár a Földre gondolunk. Önmagát jutalmazza meg az elménk, ez pedig nem kicsit járul hozzá a mentális egészségünkhöz.
3. Okos ház, okos szokások
Sokan vannak, akiknek az okos házról egy futurisztikus, neonfényben villogó, rideg tér jut az eszébe. Pedig valójában nem kell, hogy a ház beszéljen, elég, ha kicsit „figyel”. Az okos otthon megoldások nem a kütyük halmozásáról szólnak, hanem arról, hogy ne menjen el energia feleslegesen.
Egy okos termosztát például tudja, mikor van otthon valaki, és csak akkor fűt; eltérő esetben pedig manuálisan lehet állítani. Egy időzített konnektor lekapcsolja azokat a készülékeket, amik hajlamosak egész éjjel „standby-ban” szipkázni az áramot.
Egy fogyasztásmérő szerkezet megmutatja, melyik gép a legnagyobb energiapazarló – és néha kiderül, hogy nem is a hűtő a bűnös, hanem a kedvenc hangulatlámpa.
Ezeket már 10–20 ezer forintos eszközökkel is meg lehet oldani, és nem kell hozzá informatikusnak lenni. A lényege az okos otthonnak, hogy mi irányítsuk a gépeket, ne ők minket – és közben csendben, észrevétlenül csökken a villanyszámla.
Kicsiben kezdeni valójában nagy lépés
A fenntarthatóság nem arról szól, hogy lemondunk mindenről, hanem arról, hogy nem pazarolunk feleslegesen.
Egy városi lakásban lehet a vízzel kezdeni, egy kertes házban a napenergiával, egy új építésű otthonban az okos rendszerekkel. Egy régi, felújítandó háznál kezdhetjük a nyílászárócserével vagy a födémszigeteléssel is - minden háznál más a legsürgősebb. A lényeg ugyanaz: tudatosabban élni, ugyanazzal a könnyedséggel, amellyel egy hétköznapi baráti estén jelen vagyunk.
Ha ma elkezdünk odafigyelni, pár hónap múlva már nemcsak a bolygó, hanem a pénztárcánk is hálás lesz érte. A fenntartható háztartás nem cél, hanem apró szokások serege – és a legjobb az egészben, hogy ehhez a napfény, az eső és egy kis józan ész továbbra is elérhető bárki számára.
