Felsőváros bajnoka, Bányai Ádám győzött a IV. Szent István Tornán

Már jóval a küzdelmek megkezdése előtt szép számmal gyülekeztek a kíváncsi nézők és szurkolók a bajvívóring körül.

Pontban 16 órakor aztán a Püspöki Palota erkélyén a fúvósok adták meg a jelet: kezdődhet a Székesfehérvári Királyi Napok részeként idén már kétnapossá bővült Lovagok Napja leglátványosabb programja, a IV. Szent István Torna.

Lovagok napja a Székesfehérvári Királyi Napokon 2026.

A városrészek zászlói és az őket képviselő lovagok bemutatása után azonnal egymásnak estek a harcosok, akikhez kegyes volt az időjárás, míg a tavalyi esztendőben az év egyik legforróbb napján csatáztak, idén kellemesebb idő várta őket, de így sem volt egyszerű dolguk a nehézpáncélzatban. Egy-egy összecsapás kétszer egy percig tartott, rövid szünettel, melynek végén az elért pontok alapján hirdettek győztest. A Szent István Király Múzeum lovagja, Haraszti Zsigmond a szombati napon sérülést szenvedett, ami miatt nem küzdhetett a tornán, helyére Kelemen Soma ugrott be, így maradt az eredeti létszám, tíz harcos küzdött meg a győzelemért és a dicsőségért.

Egyre intenzívebb harcot láthatott a közönség, Ráchegy és Maroshegy összecsapásánál már izzott a levegő a ringben.

A full kontakt küzdősportban kétkezes hosszúkarddal, nehézpáncélzatban estek egymásnak a felek, de rúgni és ütni is lehetett a küzdelmek során. A Belvárost képviselő Imre Kristóf és a Palotavárosért küzdő Soós Barnabás tusájában egy méretes, erős lovag állt szemben egy kisebb, fürgébbel – záporoztak a sisak- és kézcsapások, a pörgő támadások és kombinációk, a két eltérő harcmodor találkozására még a hozzáértők is elégedetten csettintettek. Az ádáz harc mellett figyeltek is egymásra a versenyzők, hangos szóval jelezték, ha észrevettek egy-egy kicsatolódott vértet. A viadal hevességét mutatja, hogy Baranyi Martint, Ráchegy bajnokát a sisakrostélyon keresztül is eltalálta ellenfele kardja, sérülése miatt számára befejeződött a verseny.

A selejtezők végén az összesített eredmények után kialakult az elődöntők párosítása: Tóváros képviseletében Gónczi Levente és Felsőváros bajnoka, Bányai Ádám, míg a másik ágon Szárazrét bajnoka, Bús Astarott és Palotaváros lovagja, Soós Barnabás csapott össze egymással.

A döntőbe Szárazrét és Felsőváros lovagja jutott be. A finálé küzdelmei előtt a harmadik helyet Soós Barnabás szerezte meg Palotaváros számára. A döntő csatát a heroldok téttel bíró „szópárbaja” vezette fel, amelyikük ékesszólóbban szólt uráról, rögtön három pontot szerzett neki.

A döntő csatában Szárazrét lovagjának sisakrostélyán is átszaladt a kard, de rövid ápolást követően Bús Astarott folytatta a harcot, kivívva ezzel a közönség szimpátiáját és ellenfele elismerését.

A heves, egyperces küzdelem után a IV. Szent István Tornát Felsőváros bajnoka, Bányai Ádám nyerte, aki az örök dicsőség mellett Fehérvár kardját is elnyerte, melyet ünnepélyes keretek között a Székesfehérvári Királyi Napok zárógáláján vehetett át.