Az egykori tanítványok vetették fel az emléktábla állításának ötletét a tavaly 80 éve született alkotó tiszteletére, ami a költő halálának 30 éves évfordulóján valósult meg.
Az avatóünnepségen a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai énekes produkciókkal és Bokros János versekkel tisztelegtek a költő emléke előtt, majd Orosz Ágoston iskolaigazgató köszöntőjében arról szólt, hogy kiváló elmék hagyták el az iskola padjait, amiről az előcsarnokban látható domborművek, szobrok, emlékek is tanúskodnak. "De nem csak ezekre a híres diákjainkra vagyunk büszkék, hanem az összes végzős hallgatóra, hiszen olyan emberek kerültek ki az iskolapadokból, akik ezt a világot jobbá tették, jobbá teszik. Ehhez kiváló pedagógusokra volt szükség, ez az iskola ebben a tekintetben is élen jár. Ilyen ikon volt Bokros János tanár úr is, aki halála után is összehozza tanítványait, tisztelőit." - fogalmazott Orosz Ágoston.
Emléktábla őrzi Bokros János nevét a Ciszterci Gimnáziumban
Cser-Palkovics András polgármester köszöntőjében szintén azokról a tanáregyéniségekről szólt, akik színesebbé tették az iskola életét, akik nélkül nincs iskola. Székesfehérvár polgármestere Paál Lajos gondolataival idézte fel Bokros János három arcát, a "szenvedélyes, indulatos" embert, a "kedves, szellemes, mulatós és tűnődős" arcot, és a harmadik, "elmélyedő, csendesedő" tanár urat. A polgármester szólt arról az íróról, költőről is, aki szenvedélyesen, igazi lokálpatriótaként szerette Székesfehérvárt, amelynek erényeit és hibáit egyaránt érezte.
"Hogyha valaki a Fölnevelő Fehérvárt és a Szonettkoszorú Alba Regiának című verseit elolvassa, pontosan látja, hogy ő értette és érezte ezt a várost, pontosan tudta, hogy milyen értékei vannak és azt is, hogy mit szúrtak el, de mégiscsak szeretve azt, amit egy város jelenthet otthonként mindenkinek." - tette hozzá a polgármester.
Bobory Zoltán költőtársként és barátként köszöntőjében arról beszélt, hogy felejthetetlen és örök értéket teremtett Bokros János életművének példája. Felidézte, hogy a rendszerváltás előtt Bokros János, ez a szelíden lázadó költő, verseivel szerves része volt annak a törekvésnek, ami a költészet erejével és igazával harcol az igazságért és szabadságért. "Ez volt a fundamentuma annak a szoros, baráti kapcsolatnak, ami élete utolsó időszakában kialakult köztünk." - tette hozzá.
Tanártársa, Gyóni András arra az időszakra emlékezett vissza, amikor pályakezdő fiatalként mutatott irányt számára a 40-es éveiben járó Bokros János, akitől a tanárság ars poeticáját, művészi mesterségét. "Szeretetteljes, vidámsággal teli mester, a mai szakkifejezéssel élve élménypedagógus volt, aki örömöt lelt családjában, tanári hivatásában, a költészetben és családjában is." - fogalmazott Gyóni András.
Varga Viktória az első, 1979-ben kezdő osztály tagjának, Major Tamásnak az emlékező gondolatait tolmácsolta, aki úgy emlékszik vissza Bokros Jánosra, mint aki az osztályteremben kedves, széles műveltségű ember, a tanári szobában elcsendesedő, elmélyedő osztályfőnök, a kirándulásokon az élet örömeit szerető, dionüszoszi arcú ember volt.
A Lánczos-Szekfű Ösztöndíj Közalapítvány támogatásával elkészített emléktáblát, Kocsis Balázs szobrászművész alkotását az özvegy, Bokros Jánosné, valamint a kezdeményezők nevében Takácsné Simon Mária, első osztályának egyik tagja leplezték le.
Bokros János 1938. augusztus 9-én született Sárkeresztúron, földműves családban. Édesapja gazdálkodó volt, édesanyja háztartásbeli. Gyermekkorát Sárkeresztúron töltötte, e kis faluban járt általános iskolába, ahol Tanka János tanár, költő nagy hatással volt rá, s egyengette az útját. Középiskolai tanulmányait már a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban kezdte meg, ahol 1952-56 között tanult. Osztályfőnöke Szénássy Mihály volt, magyartanára pedig Mohácsy Károly, akinek órái szintén életre szóló élménnyel ajándékozták meg. Továbbtanulni jelentkezett, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, bölcsésznek. Helyhiány miatt azonban jogászképzésre vették föl, s ugyan tanulmányait elkezdte, később átkérte magát magyar-történelem szakra. A második évtől itt folytathatta tanulmányait.
Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégium lakója volt, amelynek pezsgő szellemi élete őt is magával ragadta. Verseket ekkor kezdett írni, s ezeket szerzői esteken, egyetemi pódiumon adta elő, szárnyukat bontogató költőtársaival együtt. Művei több újságban – például Egyetemi Lapok, Falusi Vasárnap, Fejér Megyei Hírlap, Pest Megyei Hírlap, Élet és Irodalom – megjelentek, s egy antológiában is szerepelt. Barátságot kötött többek között a szintén Sárkeresztúrról származó Bella Istvánnal, valamint Baranyi Ferenccel, akikkel költőként pályatársként indult.
Bokros János 1961-ben szerzett diplomát az ELTE-n mint magyar és történelem szakos tanár. A tanári pályát egy bicskei iskolában kezdte, ahol egy évig tanított, majd Székesfehérvárra került, ahol a Székesfehérvári Dolgozók Közgazdasági Technikumában és más intézmények esti tagozatán oktatta hallgatóit. A József Attila Gimnáziumban 1967-től tanított magyart és történelmet. 1977-ben megnősült, egy gyermeke – Bokros Judit Erzsébet - született 1981-ben.
Az egyetemi évek után ezekben az időkben folytatta ismét rendszeresen az írást, verseit, prózai írásait gyakran publikálta a Fejér Megyei Hírlapban. Első önálló kötete 1985-ben jelent meg, Imádság örömért címmel, a Fejér Megyei Irodalmi Füzetek sorában. Második kötete, A hetedik napon címmel 1989-ben látott napvilágot a Vörösmarty Társaság kiadványaként, nem sokkal halála előtt.
Tanári munkáját 1980-ban Kiváló Munkáért kitüntető jelvénnyel ismerték el, 1988-ban Székesfehérvárért Emlékérmet kapott. Hosszú betegség után, 1989. augusztus 8-án hunyt el Székesfehérváron, sírja itt, a Béla úti temetőben található.
Hátrahagyott 33 gyermekverset, amelyeket kötetbe szerkesztve, Mesék mezején címmel 2008-ban adott ki a Vörösmarty Társaság, a Lánczos Kornél-Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítvány és képviselők támogatásával. Ugyancsak ennek a székesfehérvári ösztöndíjnak köszönhetően készülhetett el a Bokros János emlékkönyv 2011-ben. Szülőfaluja, Sárkeresztúr emlékére Bokros János díjat alapított.
