Fehérvárra látogatott Böjte Csaba és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar

Csaba atya prédikációját azzal kezdte, hogy „Jézus, hogy ha nem hitt volna bennünk, akkor karácsony estéjén el sem jön. - ki ver döglött lóra patkót? Azzal, hogy megszületett, meg is tette a hitvallását az egész emberiség mellett. Bízott bennünk.” -  majd így folytatta: „nem volt túl fényes a fogadtatása, sőt, mondhatjuk, hogy elég fapadosra sikeredett. De Jézus nem hátrált meg. Egész élete során, milyen sok nehézségen ment keresztül… kikezdték, hogy borissza, hogy elment az esze, ördöge van, mindenfélét ráfogtak. De nem hátrált meg. Az utolsó leheletével is, a kereszten, hitet tett mellettünk. Bocsásd meg nekik, Uram, hisz nem tudják mit cselekszenek.”

"Jézus bízik bennünk, hisz bennünk - de vajon mi hiszünk saját magunkban? Hiszünk abban, hogy érdemes szülőföldünkön megmaradni, házat építeni, otthont teremteni, családot alapítani, gyerekeket vállalni, feladatokat célul magunk elé kitűzni?"

Arról is beszélt a templomban, hogy nemrég temettük Kányádi Sándort, aki 1929-ben született Nagygalambfalván, egy eldugott kis székely faluban. Kilenc éves korában meghalt az anyukája. Aztán jött a világháború és elvitték az apukáját is. Felidézte, hogy, mint szegény árva gyereket a szomszéd Mózsi bácsi tanította meg írni-olvasni...és hogy megtanította az egyszeri ember azt a fiatal gyermeket! Jézus azt akarja, hogy alkossunk, maradandó gyümölcsöt teremjünk. "Kányádi Sándor bátyánk is, azokban a nehéz, vérrel áztatott időkben, háborúkban, kommunizmusban és a '89 utáni zűrzavarban is után, írta a szebbnél-szebb verseit. Mert ezt kapta feladatául.

Nyugodtan bízzunk a magunk kis iskolájában. Bízzunk gyermekeinkben, fiataljainkban."

Beszélt arról is, hogy a mai fiatalokat könnyen elítéljük, lelegyintjük. "Gondoljunk csak a kézilabdás lányainkra! - olyan boldogság volt látni őket. Nem csak azért, mert végigverték a világot hanem ahogyan egymást átölelték, szépen énekelték a magyar Himnuszt, látszott az arcukon a boldogság. Sikerült, összejött. A harcnak, a küzdelemnek beérett a gyümölcse."

Kiemelte: "hiszem, hogy a mai fiatalok is pont olyan jók, életre valók, értelmesek, intelligensek, talpraesettek, mint bármikor a történelem során.

Bízzunk a fiatalokban, merjük őket feladatok, kihívások elé állítani, merjük terhelni."

„Hiszek a kiengesztelődésben, az újrakezdésben, a megbocsátásban, abban, hogy lehet - és kell is! - újrakezdeni. Hiszem, hogy ha ezt megtesszük, akkor felvirágzik az életünk és a hazánk is.” - zárta Fehérváron mondott gondolatait Böjte Csaba, ferences szerzetes.