Elképesztő hangulat, aranycsatához méltó atmoszféra fogadta a Bozsik stadionban a Honvédot és a Videotont. A nem mindennapi körítést tovább fokozta, hogy több mint nyolcezer torokból zengett a magyar Himnusz a találkozó előtt. A fehér mezbe öltözött Videotont a Kovácsik - Szolnoki, Juhász, Vinicius, Stopira - Nego,Varga, Pátkai, Suljic - Lazovics, Scsepovics összeállításban küldte pályára Henning Berg vezetőedző.
Így szurkoltunk a Magyar Király előtt a Videotonnak
Fotók: Simon Erika
Lüktető iramot diktált a Vidi a meccs elején: a negyedik percben Lazovics bal oldali szabadrúgását Grófnak kellett kiöklöznie az ötösről, majd Pátkai ollózott az ötösről, de lába inkább a kapust találta el. Nem sokkal később Scsepovics került ziccerbe, de a szerb támadó kissé tétován közelről Grófba lőtt. A Honvéd első valamire való támadására majd negyedórát kellett várni. Mindkét mester állva figyelte a játékot, mindeközben pedig kiegyenlítettebbé, de inkább kapkodóvá vált az aranycsata. Az idegesség miatt egyre több volt a szabálytalanság.
A huszonnyolcadik percben felhördült a stadion "nagyobbik" fele: a Honvéd-drukkerek sérelmezték, hogy a Vidi tizenhatosa előtt Lanzafame és Vinicius találkozójánál néma maradt a bíró sípja. A derbin becsülettel biztatták övéiket a szurkolók, magyar bajnokin ritkán átélhető hangulatot teremtve. A harmincnyolcadik percben az addig szinte unatkozó Kovácsik Ádám óriási védéseivvel két góltól is megmentette a Vidit, Előbb Kamber, majd Baráth fejesét halászta ki a kapu torkából. Egyre nőtt a feszültség a játékosokban, a harminckilencedik percben Lazovics sárga lapja után kisebb verbális csete-paté robbant ki, amelynek eredményeként Lanzafame is besárgult. Aztán megint a Honvéd került helyzetbe: Koszta kínálta meg Kovácsikot jó húsz méterről. A pályafutását éppen a Bozsik stadionban kezdő hálóőr védett majd kiöklözte a labdát az érkező kispesti elől. A Honvéd jól tartotta meg a labdát a Vidi pedig sokkal kevésbé jutott el a támadóharmadba.
Óriási görögtűzzel kezdődött a második játékrész, a pirotechnika nyomán pedig vörös köd (füst) ereszkedett a Vidi tizenhatosára, a játékvezető ezért néhány percre megszakította a mérkőzést. Ekkor már egyre inkább számított minden perc, hiszen a Videoton csak győzelemmel lehetett bajnok. A következő tíz percben többször is eljutott a Vidi a Honvéd kapuja elé, de igazi ziccert nem sikerült kialakítania.
A másik oldalon pedig egy órányi játék után sajnos betaláltak a hazaiak: Ikenne-King jobb oldali centerezését a Honvéd elsőszámú gólfelőse Eppel Márton lötte be ez ötösől, Kovácsik ezúttal nem érhetett le a rövid alsó sarokhoz... Ekkor két gólt kellett volna szereznie a Videotonnak az aranyéremhez.
A hangorkán még erősebb lett és bár kevesebb Vidi-drukker fért be a Bozsik-stadionba felvették a versenyt a Honvéd szimpatizánsokkal. Ellenben a pályán hiába voltak mezőnyfölényben a fehérváriak túlságosan kapkodó játékukkal nem alakítottak ki igazi helyzetet. Negyedórával a vége előtt Suljic tört be a tizenhatoson belülre, majd a középen érkező cserejátékos Géresi felé passzolt, viszont az átadást Koszta lefülelte. A hetvenkilencedik percben Géresi került földre a tizenhatoson belül, miután elválaszották a labdától, a labda Lazovicshoz került, de a tömörülő hazai bekkek kivédekezték a támadást, nem sokkal később Gróf kapus hárított légi veszélyt. A másik oldalon az utolsó tíz perc elején Kovácsiknak akadt dolga: az egykor a Videotont erősítő Zsótér eldönthette volna a derbit a nyolcvanötödik percben, amikor három támadó és három hátvéd nézett farkasszemet a tizenhatos vonalánál. Zsótér gyengén passzolt, Varga jól védekezett. A hajrában Stopira érkezett a balösszekötő helyén majd az ötös sarka előtt áthuppant Lovricson. Mindent egy lapra tett Henning Berg, Mirko Maricsot is behozta, jószerével tíz emberrel támadott a Vidi. Az öt perces hosszabbítás sem hozott változást, eredménytelenek maradtak a fehérvári beívelések. A Honvéd 1-0-ra megnyerte az aranycsatát és 65 pontjával bajnoki címet ünnepelhet. A Videoton hatvankét ponttal ezüstérmes.
