Európa több országában öregbítette hazánk és városunk hírnevét Halmai Miklós, nagykövet

A kisgyermekkorból milyen olyan emlékeket őrzöl, amelyek akár a későbbi pályaválasztásodat is meghatározhatták?

Gyermekkoromat meghatározta, hogy 1980 és 1985 között édesapám munkája révén - aki a Videotonnál volt mérnök - Berlinben éltünk. Ennél fogva én ott jártam óvodába és már akkor volt egy olyan érzésem, hogy a hazámat képviselem. Egyébiránt tősgyökeres fehérvári vagyok, Fehérváron születtem és tanultam érettségiig, a feleségem is fehérvári, a gyermekeim is itt születtek, a szüleim is itt élnek, tehet minden fontos szál ideköt. 1985-ben hazatérve, a fehérvári Vasvári Pál Általános Iskola első osztályában az egyetlen gyerek voltam aki tudott idegen nyelvet.

Ha jól emlékszem, már középiskolás korodban is arra készültél, hogy diplomata lesz belőled...

Akkoriban ez inkább vágyálom volt, de igyekeztem jól tanulni, különös tekintettel az idegen nyelvekre. A némettel soha nem volt gond, nagyon jó alapokat kaptam. Angolul a Vasvári Pál Gimnáziumban tanítottak meg, angol nyelvterületen nem töltöttem huzamosabb időt, szerintem az iskolarendszerben akkoriban jól meg lehetett tanulni angolul. Humán érdeklődésűként a jogot választottam érettségi után. Negyedéves joghallgatóként - miután a diplomácia mindig is vonzott – egy ismerős ajánlására a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályára jelentkeztem gyakornoknak és nagyon megtetszett az ott végzett munka.

A diploma megszerzése után nem a külügy lett az első munkahelyem, hanem egy nemzetközi ügyvédi irodánál dolgoztam egy esztendeig, de nem igazán kötött le, nem éreztem fontosnak, amit ott végeztem. Beadtam a jelentkezésemet a külügybe, akkor még nem létezett diplomáciai akadémia, több lépcsős felvételi eljárás során lehetett bekerülni. Ez éppen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt történt, tehát nagy szükség volt az EU-s jogban járatos, nyelveket beszélő fiatal kollégákra. Ennek köszönhettem, hogy angolul és németül tudó uniós szakjogászként bekerültem a külügybe, ennek már mintegy tizenhét esztendeje.

Melyek voltak eddigi külügyi pályafutásod főbb állomásai?

Az első helyem - nem túl meglepő módon - az Európai Uniós Jogi Főosztály volt két esztendeig. Az első külszolgálatom 2005-ben kezdődött; a Lisszaboni Magyar Nagykövetségen voltam EU-s attasé. Volt szerencsém megtanulni a portugál nyelvet, de mielőtt még kiteljesedhettem volna, áthelyeztek Írországba, konzuli munkakörbe. Alapvetően szerettem a konzuli szolgálatot, megoldani a felmerülő problémákat. Két esztendei szolgálat után hazatértem és osztrák és svájci referens lettem, itthon szolgálhattam, szomszédos, illetőleg közeli ország lévén rengeteg ügy volt és a német nyelv miatt ez egy hálás és érdekes reláció volt számomra. Újabb kettő esztendőt követően helyettes-államtitkári kabinetfőnök lettem 2010-et követően. Ezt egy fél éves megszakítással három esztendeig végeztem - közben elvégeztem a Berlini Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia vezetőképző kurzusát. Ezt követően a Biztonságpolitikai Főosztályon dolgoztam, mint főosztályvezető-helyettes, majd onnan mentem ki Helsinkibe első beosztottnak. Amikor Finnországból hazatértem ismét helyettes államtitkári kabinetfőnöknek neveztek ki. Itt talált meg a portugáliai lehetőség, mint portugálul beszélő minisztériumi középvezetőt.

2019. szeptember 2-a óta vagyok kint, szeptember közepén adtam át a megbízólevelemet a portugál köztársasági elnök úrnak, 2020 márciusának elején pedig a Zöld-foki szigeteki köztársasági elnöknek. A Zöld-foki szigetek egy félmilliós lakosságú önálló állam Afrika partjainál, Szenegál magasságában. Nagyon szegény, de kedves ország, büszkén katolikus emberekkel, akikkel az elmúlt években kezdődött intenzívebb kapcsolatépítés, amelyben nagy öröm közreműködni.

Stopirát mindenki ismeri és szereti Fehérváron, miután átadtam a megbízólevelemet, találkoztam is vele és átbeszéltük a magyar-zöld-foki kapcsolatokat, sportdiplomáciai lehetőségeket. Stopi büszke zöld-foki és magyar állampolgár, kifejezetten inspiráló volt találkozni vele.

Tehát a Zöld-foki szigeteken számon tarják Székesfehérvárt?

Abszolút mértékben.

Stopira ott sztár, a válogatottjuk meghatározó embere, mintegy rátette városunkat a zöld-foki „radarra”. Egyébiránt Portugáliában is számon tartanak minket, elsősorban azért, mivel Paulo Sousa itt volt edző és az Európa Ligában megvertük a Sportingot.

Focival Portugáliában mindent el lehet adni, mindenhol összeérnek a szálak. Mindhárom nagy portugál klubnál (Benfica, Porto, Sporting) letették névjegyüket honfitársaink.

Kedves részlete Fehérvár portugál vonatkozásainak, hogy a szárazréti templomot a Fatimai Szűzanya tiszteletére szentelték, feltett szándékom, hogy a közeljövőben megmutatom e szakrális helyet a közelmúltban Budapestre kinevezett portugál kollégámnak.

Mesélj egy kicsit a családodról!

Két fiam van, akikre nagyon büszke vagyok; 11 és 15 esztendősek. Jelenleg Székesfehérváron tanulnak, még egy évig legalább, a mostani bizonytalan viszonyok közepette Fehérvár a legjobb hely számukra. Nagyobbik fiam a Telekiben folytatja tanulmányait, a feleségem nyomdokait követve. Ahogyan az apukájuk, ők is nagyon szeretik a focit, a Maroshegy csapatában pallérozódnak.