Elhunyt Dr. Lukács László néprajzkutató, muzeológus

Dr. Lukács László (1950. október 29. - 2023. december 29.) az általános iskolát Zámolyon, gimnáziumi tanulmányait a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban végezte. Debrecenben történelem-földrajz szakos középiskolai tanári és etnográfus diplomát, a Műszaki Egyetemen műemlékvédelmi szakmérnök végzettséget szerzett. A Magyar Tudományos Akadémián 1990-ben kandidátusi fokozatot ért el néprajzból és kulturális antropológiából, majd doktori fokozatot 2008-ban. 1974-től a Szent István Király Múzeum néprajzkutatója lett, ahol feleségével, dr. Demeter Zsófiával egy időben kezdtek el dolgozni. 1984-2006-ig néprajzi osztályvezetőként, majd 2007-től főtanácsosként dolgozott, 2008-tól az intézmény főmuzeológusa volt. 1999-től a Kodolányi János Főiskolán egyetemi tanárként dolgozott. Dr. Lukács László fő kutatási területe Közép-Európa néprajza, népi építészete, a tanyák, a szőlőkultúra, a népszokások, a történeti mondák, a céhes ipartörténet, az iparosok hagyományai, valamint a Kárpát-medencei táj- és népkutatás volt.

1997-ben az ő nevéhez fűződött az ELTE Néprajzi Doktori Iskolájának megalapítása.

Nemcsak Fejér megyében, de Magyarország határain kívül is végzett néprajzi terepmunkát. Közreműködött a fülei, a sárréti, a pusztavámi tájházak, valamint a székesfehérvári Palotavárosi Skanzen létrehozásában és megnyitásában. 1988-ban a Rác utca 11. számú házban Dr. Lukács László hozta létre „Palotavárosi emlékek” címmel a városrész történetét és néprajzát bemutató kiállítást. 1990–1991 között két esztendőt Humboldt-ösztöndíjasként a Müncheni Egyetemen töltött.

Egyetemi tanári és muzeológusi munkáját nyugállományba vonulásáig, 2015-ig folytatta, de a mai napig meghatározó alakja volt a Szent István Király Múzeumnak.

Dr. Lukács László számos hazai és külföldi szakmai, tudományos szervezet, fórum, egyesület tagja, aktív résztvevője volt. Négy évtizedes munkásságát, a magyar néprajztudományban elért kiemelkedő eredményeit számos szakmai kitüntetéssel, díjjal jutalmazták. 1983-ban a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János díját, 1989-ben Gunda Béla díjat, 1995-ben a Fejér Vármegyei Önkormányzat Vörösmarty Mihály díját, majd 1998-ban az Országos Honismereti Szövetség Bél Mátyás díját vehette át. 2007-ben szülőfaluja, Zámoly díszpolgára, 2008-ban pedig Fejér vármegye díszpolgára lett. 2010-ben az egyik legkiemelkedőbb szakmai elismerést, a Győrffy István Emlékérmet ítélték oda számára. A népi kultúra számos területét hazánkban és Európában feldolgozó és népszerűsítő tudományos, oktatói és muzeológiai tevékenységét a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésével ismerték el.

A neves szakembert Székesfehérvár Önkormányzata és a Szent István Király Múzeum saját halottjának tekinti.