Idén május 22-én, pénteken harmincöt éve, hogy a Videoton labdarúgó csapata az UEFA-kupa döntőjének visszavágóján a madridi Bernabeu-stadionban győzte le 1-0-ra a Real Madridot. Bár a kupát így is a spanyol sztárcsapat hódította el, a Vidi nemzetközi kupadöntőbe jutása az azóta eltelt három és fél évtized legnagyobb magyar klubsikere.
Egy feledhetetlen, hihetetlen és varázslatos menetelés utolsó állomásaként lépett pályára 1985. május 22-én a Videoton a világ egyik legnagyobb és leghíresebb arénájában, a madridi Bernabeu-stadionban. A Kovács Ferenc mesteredző vezette fehérvári csapat már előzőleg olyan emblematikus helyszíneken játszott az 1984-85-ös UEFA-kupa sorozatban, mint a párizsi Parc de Princes, vagy a manchesteri Old Trafford, és igazi európai nagycsapatok ellen vívta ki a továbbjutást. A hatvannégy csapattal induló UEFA-kupában akkor a nemzeti bajnokságok győztesei mögött végző dobogós csapatok vehettek részt, az előző szezonban itthon harmadik Videoton pedig sorra nehéz ellenfeleket kapott.
Az emlékezetes menetelés a csehszlovák Dukla Praha ellen indult, itthon 1-0-ra győzött a Vidi, a visszavágón 0-0 lett az eredmény. Az abban az évben Európa-bajnok francia válogatott néhány játékosát is felvonultató Paris Saint-Germain ellen Párizsban győztek a fehérváriak 4-2-re, majd még „másfélszer” megverték a franciákat, mivel az első visszavágó köd miatt félbeszakadt.
Azon 2-0-ra vezetett a Vidi, egy nappal később pedig 1-0-ra győzött. A tizenhat között a jugoszláv Partizan Beogradot a Sóstói Stadionban 5-0-ra ütötték ki a fehérváriak, Szabó József egymaga négy gólt lőtt. A 2-0-ra elvesztett visszavágó is továbbjutást ért a nyolc közé, ahol az angol futball emblematikus klubja, a Manchester United várt a mieinkre. Angliában az ellenfél, itthon a Vidi nyert 1-0-ra, végül felejthetetlen 11-es párbajban jutottak tovább Disztl Péterék, huszonötezer ember tombolt a stadionban.
Az elődöntőben ehhez képest kisebb név, a Zseljeznicsar Szarajevó várt a Vidire, de legalább ekkora dráma lett belőle… Az itthon megnyert első meccs (3-1) után a félelmetes hangulatú visszavágón az utolsó előtti percben még a jugoszláv együttes állt továbbjutásra, akkor azonban az előre húzódó védő, Csuhay József megszerezte a Videoton történetének egyik leghíresebb gólját. Ezzel pedig a Vidi jutott a sorozat 1985-ös döntőjébe, ahol a Real Madrid volt az ellenfele. Az UEFA-kupában (egyedüliként a nemzetközi kupák között) két mérkőzésből állt a döntő, az elsőt Székesfehérváron játszották. Ezen a tartalékos Vidi 3-0-ás vereséget szenvedett, vagyis gyakorlatilag eldőlt a kupa sorsa.
A döntő visszavágója így is a fehérvári futballtörténelem egyik legnagyobb eseménye és sikere lett. Kovács Ferenc hosszú idő után végre ismét legerősebb alapcsapatát küldhette pályára, így Madridban a Disztl Péter – Végh Tibor, Disztl László, Csuhay József, Horváth Gábor – Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc, Vadász Imre – Májer Lajos, Szabó József, Novath György összeállításban játszott a Vidi. Ez a csapat korábban is bizonyította, hogy bárkit képes legyőzni, és százezer madridi előtt is megmutatta tudását. Disztl Péter „jó szokásához híven” kivédte Valdano 11-esét, Májer Lajos pedig a 86. percben óriási gól lőtt Miguel Angelnek. A Videoton 1-0-ra nyert, a kupát pedig a Real Madrid hódította el. A stadionban a fehérvári futballistákat is győztesnek kijáró ünneplésben részesítették a madridi szurkolók. A sorozatban a fent említettek mellett Koszta János, Vaszil Gyula, Borsányi István, Palkovics István, Wittmann Géza, Gyenti László, Faddi Máté és Gömöri Ottó lépett még pályára a Vidi színeiben.
A hazatérés is emlékezetes marad, hiszen az akkori Velence (ma Magyar Király) szálló előtti téren több ezer fehérvári várta a Mardridból érkező hősöket. Gyakorlatilag „kézről kézre” adták a szurkolók a játékosokat, akik aztán a szálloda erkélyéről is köszönthették a tömeget. Az UEFA-kupa 1985-ös ezüstérmes csapatából azóta sajnos Májer Lajos és Horváth Gábor elhunyt, de őket és társaikat is örökre őrzi az emlékezet. Magyar csapat azóta sem jutott nemzetközi kupadöntőbe, és gyanítható, még nagyon sokáig, talán örökre ez marad az utolsó nagy klubsikere a magyar focinak.
