Egy kicsit csakúgy lenni - Buda Marci adventi gondolatai

Mindig is a háttérben voltam, legalábbis, ami a családban ezt az időszakot jellemzi: csendes szemlélője az eseményeknek. Szinte mindent a feleségem csinál, valahogyan önálló gondolatok híján vagyok ebben az időszakban. Leginkább egy bólogató kutyára, vagy egy papagájra emlékeztetem magamat, de rájöttem, hogy szerintem nekem van igazam. Sok időbe telt, mire ez az egéz családra "ráragadt", de megérte az idő. Arra a pontra jutottunk, hogy nem vagyunk hajlandóak stresszelni és "vásárlási lázban" égni.

Az évek folyamán, ahogy családunk csiszolódott össze, sokkal fontosabb lett az, hogy tényleg figyeljünk egymásra. És ez a legnagyobb közhely, amit lehet puffogtatni, de nem kell nagy dolgokra gondolni, csak arra,

hogyha a gyermek, feleség, férj beszél hozzám, akkor érdekeljen, hiszen szeretem őt.

Attól a pillanattól kezdve, hogy ez működik, az év 360 napján ajándék lesz a fa alatt. Ha bárkit megkérdezek a családban, hogy mit szeretne, nehezen tudna bármit is felsorolni. Az apró dolgok, amik fontosak és működnek: a fények, a hangulat, maga az érzés, hogy ez a mi világunk, és érezzük jól magunkat ebben a csodálatos várakozással teli időszak alatt is szeretetben, egymással törődve. Egy kicsit csakúgy vagyunk...

Buda Márton