Ég a gyertya ég, és az ünnep fénye világítson!

De mindazokért is égjen a gyertya, akikre az otthon melege már nem vár, akiknek segítség kellene, de úgy érzik, hogy számukra nincs segítség. Pedig tudniuk kell, hogy van!

Ég a gyertya ég, a lángja imbolyog, a csillagszóró szikrái jólesőn vakítanak, a karácsony illata varázsol, a fenyő illata belengi a lakásokat, jaj, de szép a karácsonyfa! Ajándékozni jó, ajándékot kapni is öröm, itt egy játék, ott egy labda, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a fáradt lélek megpihen, az elhasznált test ellazul, a könnyező szem kitisztul, mert karácsony van, a szeretet ünnepe. Örüljünk együtt szemünk fényének, a gyerekek, az unokák boldogságának, hiszen a felnőttnek ez a legnagyobb öröm. És örüljünk egymásnak, a ráncos kéz simogatásának, az ölelésnek, az együttlétnek. Felejtsd el, hogy a készülődés pillanatában a karácsonyfa ága megszúrta a kezed, az a szaloncukor állandóan leesett, az angyal nem a mennyből jött, de nem akart fennakadni a fán, hogy bosszankodtál. Áh, múló rossz pillanat volt, amilyen ezerszámra rongálta a kedvet év közben.

Éjszaka könnyű álmot hozzon az éj, álmodj hintát, homokozót, álmodj arról, amiről csak álmodni mersz, aludj el kis ember, nagy ember, kis-nagy ember, hiszen huszonnegyedikén reggel arra ébredsz, hogy ünnep van, és az ünnep az boldog, a hétköznapokban ünnep a bélés, legyen angyalszagú megbékélés, az ünnep csendje, áhítata gyógyítsa hát a lelkeket.

Mert az év egyik legszebb napja ez, a karácsony. Boldog karácsonyt hát mindenkinek!