„Csak állunk a fájó emlékek között!” - a Wannsee-i konferenciára emlékeztek Székesfehérváron

A Wannsee-i konferenciát 1942. január 20-án tartották Berlin egyik délnyugati városrésze, Wannsee egyik villájában, a náci párt és a német kormány tisztségviselőinek részvételével.

A tanácskozáson a zsidókérdés végső megoldásáról, az európai zsidók tervszerű és teljes kiirtásáról tárgyaltak. A konferencia jegyzőkönyve az egyik legfontosabb fennmaradt dokumentum a holokauszt történetében, melynek során zsidók millióit küldték a halálba. Székesfehérváron hagyományosan minden évben megemlékeznek a történelem egyik legsötétebb korszakáról.

A Wannsee-i konferenciára emlékeztek Fehérváron

Ugyancsak köszöntötte a megjelenteket Herczog Edit, korábbi európai parlamenti képviselő, aki hangsúlyozta, a mai esemény nem illeszkedik a hagyományos holokauszt megemlékezések közé, hiszen nem pusztán emlékezünk, hanem figyelmeztetünk is arra, ami 1942. január 20-án megtörtént. Addig jól ismertük a politikusokat, a vezetőket, de nem ismertük a köztes szereplőket, a végrehajtókat, az adminisztrátorokat, a kormányzati tisztségviselőket, akik azon a napon kidolgozták a gyilkos stratégia végrehajtásának pontos menetét. Az elmúlt évek során a Tarsoly Ifjúságért Egyesület megemlékezései széles körben ismertté tették Székesfehérváron, hogy pontosan mi és hogyan történt Wannsee-ben.

Székesfehérvár városa nevében Lehrner Zsolt alpolgármester, a Belváros önkormányzati képviselője mondott emlékező beszédet. Hangsúlyozta, a konferencia, amely utasítást és felhatalmazást adott az elkövetőknek 5 és félmillió ember halálát okozva, a mai napig a történelem legmegdöbbentőbb eseménye, az érzéketlenség, a kegyetlenség és a gonoszság megnyilvánulása. „Hiszek abban, hogy a valóság, a tények pontos felidézésének, ismeretének szerepe van a jelen és a jövő formálásában, hatással van a történelmünkről alkotott véleményünkre. Emlékezni és emlékeztetni kell! A legfontosabb cél okulni a múlt hibáiból és felhívni a figyelmet, hogy ezek a szörnyűségek soha többé ne történhessenek meg! Hiszem, hogy az egyik legfontosabb feladat megismertetni a fiatalokkal a múlt eseményeit, hogy megtanulhassák: a tolerancia és az emberi méltóság tisztelete mindannyiunk közös feladata.” – fogalmazott. Kiemelte, Fejérből mintegy 3000 főt hurcoltak el, közülük körülbelül 1850-et fehérvári lakcímről, és csupán 131 fő térhetett haza – ezek mind emberi sorsok voltak, egy közösség tagjainak sorsai.

Dr. Csurgai-Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója előadást tartott a székesfehérvári zsidóság múltjáról.

Az 1830-as évek második felében a Székesfehérvár környéki uradalmakból és településekről izraelita felekezetű családok érkeztek a városba. Iskolát alapítottak, gazdasági, kulturális és szellemi környezetük rendkívüli fejlődésen ment keresztül. 1861-ben mintegy 120 család megalakította az első magyar zsidó hitközséget. Az 1938-as első zsidótörvény, majd az ezt követő rendeletek a székesfehérvári zsidóság sorsát is megpecsételték. Az antiszemitizmus és a társadalmi megkülönböztetés a törvényi jogszabályalkotás keretében is intézményesült, és egyre inkább megszokott jelenséggé vált Magyarországon.

Nemesnyik Judit, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője személyes hangvételű köszöntőjében idézte meg a zsidóság tragikus sorsát. Emlékeztetett arra, hogy 1942. január 20-án, Berlin egyik városrészében a nemzeti szocialista tisztségviselők forró kávét és teát szürcsölve, gazdagon megrakott asztalok mellett, egy meleg szobában ülve eldöntötték, hogy a vagonokban fagyoskodó, éhező és a végtelenségig kimerült emberek nem maradhatnak életben. A kiiktatásuk lehet a végső megoldás arra, hogy a birodalom – hatmillió ember halálának árán – visszanyerje hőn áhított dicsőségét. Ma pedig már csak állunk a fájó emlékek között! – fogalmazott Nemesnyik Judit.

Az emlékező beszédeket követően a résztvevők közös főhajtást tartottak a Zsinagóga emlékműnél, ahol a megjelentek saját hitük szerint kavicsokat, helyeztek el, illetve gyújtottak mécsest az áldozatok emlékére. A megemlékezés az imateremben zárult az Utódok című film levetítésével és találkozóval Surányi András rendezővel.