Dr. Schäffer László 1943-ban született Budapesten egy szerény anyagi körülmények között élő családban, s már nagyon korán eldöntötte, hogy orvosként szeretne segíteni az embereknek. Ebbéli döntésében jelentős szerepe volt édesanyjának, aki egy krónikus betegségben szenvedett, s a kis László arra tette fel az életét, hogy meggyógyítja őt. Az elhatározása annyira erősnek bizonyult, hogy 1968-ban megszerezte általános orvosi diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd később, 1980-ban csecsemő- és gyermekgyógyászatból is szakvizsgát tett.
Az egyetem után Seregélyesen kapott általános orvosi állást. Akkor még nem volt külön gyermek- és felnőttorvos, így mindenben és mindenütt helyt kellett állnia. A nagy telek idején volt, hogy ló vontatta szánnal ment segíteni a betegekhez, s ha kellett, fogat húzott, vagy a szülésnél segített, esetleg törött végtagot rakott helyre. Dr. Schäffer László mindeközben bejárt a Szent György Kórház Gyermek- és csecsemőosztályára is segíteni: mindent meg akart tenni a gyermekek gyógyításáért, ez lett az élethivatása, s ennek beteljesítéséhez a legtöbbet itt, a beteg gyermekek közvetlen közelében tanulhatta. Akkor persze még nem volt intenzív osztály, de a legkritikusabb helyzetben lévő gyermekeket elkülönítve kezelték, ahol rengeteg tapasztalatot és tudást szerzett a „seregélyesi háziorvos”. Így aztán nem véletlen, hogy a hetvenes évek közepén főállást kínáltak neki a kórház gyermekosztályán, amit örömmel elfogadott. Elsősorban a gasztroenterológia, az emésztőrendszer betegségei voltak a szakterülete, például olyan bélbiopsziás beavatkozásokat is végzett, amelyek újdonságnak számítottak abban az időszakban. A legelesettebb gyermekeken való segítés vágya vezérelte, amikor a nyolcvanas évek közepén Polgárdiban, a sérült gyermekeket segítő tekerespusztai intézményben vállalt munkát. Közben pedig a mai Bugát Pál Technikum elődjében is oktatott.
Dr. Schäffer László nem tervezte, hogy magánpraxist nyit. Az egykori seregélyesi páciensek, majd később a székesfehérvári betegei azonban annyira szerették és becsülték, hogy „megtalálták” őt fehérvári otthonában is, és kopogtattak az ajtaján, olykor hajnalban, olykor vasárnap. A doktor úr pedig orvosi esküjéhez híven mindenkinek ajtót nyitott, és mindenkinek igyekezett segíteni. Így aztán a kilencvenes évek legelején a már városszerte ismert és szeretett orvos megnyitotta Liget sori rendelőjét. Itt egészen tavaly májusig – fiával, Dr. Schäffer Péterrel vállvetve dolgozva – fogadta a beteg gyermekeket és felnőtteket.
Nála nem létezett valódi szünet, az év 365 napján orvos volt, a szó legnemesebb értelmében.
Hivatás volt számára a gyógyítás, a segítségnyújtás, mindaz, amit hosszú évtizedeken át fáradhatatlanul végzett. Munkáját fia, Péter folytatja.
Egy olyan orvostól búcsúzunk, akinek neve és munkássága mára szinte legendává vált Székesfehérváron. Generációk őrzik nevének és azoknak a pillanatoknak az emlékét, amikor tudásával, emberségével segített rajtuk. Gyógyító tevékenységét, több évtizedes munkásságát és emberi példamutatását nem feledjük, emlékét megőrizzük.
