Berze János református lelkipásztor adventi gondolatai

Ő (mindig) jön!

„Biztonságban laknak,
mert nagy lesz Ő egészen a föld
határáig.” (Mikeás 5:1. 3)

Advent: eljövetel. Az év utolsó hónapja várakozással teli időszak. Sokat várunk ezektől a hetektől! Ki-ki fogalmazza meg magának, hogy mit szeretne tenni, átélni, vagy kapni ebben az időszakban. Tőled függ, hogy mi az, amit landolni hagysz a szíveden ezen a karácsonyon, és annak előkészületeiben! Marad az ”akció-dús lesz az idei karácsony” című Mammon-isten marketing? Vagy a wellness-mozgalom mindenáron elmenekülésre, elkülönült pihenésre hívó talmi ígérete lesz a győztes? Vagy tényleg elkezdtünk-e vágyakozni igaz értékekre, maradandó ajándékokra? Folytatjuk az ”Adjon az Ég” mentalitást? - ”Legyen pénz mindenre, amit szeretnék!” Advent arra hív, hogy keressük, szomjazzuk azt, amit az Egy Élő Isten akar adni nekünk! Ez pedig nem más, mint Önmaga! A Fiúisten ezért született meg közénk, emberi testben, hogy az élet minden örömével és nyomorúságával együtt Önmagát adja a mi Szabadítónkul és Segítőnkül!

Karácsony: ez a beteljesedés ünnepe!

Isten meglátogatta az emberiséget, hogy elhozza nekünk az igazi életet a földre! Mi Istenben bízó keresztyének egyedül Krisztusból éljünk! Így szól a mikeási prófécia az ószövetségi Szentírásból:  Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba… A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan (biztonságban) élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség! Jézus által Isten emberként lépett be az emberiség történetébe a Betlehemben született Gyermek által! Ha Krisztus fog uralkodni a szívedben, akkor lesz a Béke a tied! Ha Krisztus által Isten gyermeke lettél, akkor tudsz megbékülni Istennel, embertársaddal, és az életeddel! Átélted-e már az Istennel való megbékélés nyugalmát? Ha nem mi tart vissza ettől?

Berze János, református lelkipásztor

Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat...
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.
Titok a jövő. Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk.