-
Opolei megemlékezés 56-ra
Az 1956-os magyar forradalom kitörésének 70. évfordulója alkalmából Arkadiusz Wiśniewski, Opole polgármestere Gerencsér Tibor krakkói magyar konzul társaságában koszorút helyezett el a testvérvárosunkban álló emlékműnél. A megemlékezésen részt vettek a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete opolei szervezetének képviselői, valamint cserkészek is.
2026.10.29. -
Új támogatás fiataloknak
Az idei évtől új támogatási lehetőséggel segíti Székesfehérvár a nagykorúvá váló fiatalokat. Eddig már kétszáz, 18. életévét betöltő fehérvári élt az egyszeri 25 ezer forintos támogatás lehetőségével. A támogatás továbbra is igényelhető!
2026.10.28. -
Mi lesz a posta sorsa?
A Feketehegy-Szárazréti posta újranyitását kérelmezték a városrészben, amelynek kapcsán az egyeztetések már elkezdődtek. A környék lakóit az aktuális helyzetről lakossági fórum keretében tájékoztatták.
2026.10.29. -
Emlékesttel tisztelegtek
Emlékesttel tisztelgett az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt a Vörösmarty Társaság. Az 1956-os fehérvári események részese, Keszei Imre visszaemlékezésével és a Vár folyóirat különszámának bemutatójával tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulója előtt.
2026.10.28.
Békében, szeretetben, örömmel élni! – köszöntötték a 90 éves Kissné Lencsés Rozália Juliannát
A jeles alkalmat a család után szerdán az Öreghegyi Nyugdíjas Klubban is megünnepelték. Juliannát – vagy ahogy a barátai hívják, Julcsit – Deák Lajosné önkormányzati képviselő és Róth Péter alpolgármester köszöntötte az Öreghegyi Közösségi Házban.
Kissné Lencsés Rozália Julianna 1934. július 4-én született Székesfehérváron szerető családba, hat gyermek közül ő volt a legkisebb. Mindössze 11 éves volt, amikor elveszítette az édesapját, és a második világháború is nehéz időket hozott. Szabás-varrást tanult, ezt követően az oktatóműhelyben kezdett el dolgozni, majd megszerezte a vegyész laboráns képesítést. Hosszú éveket dolgozott laboránsként a VIDEOTON-ban, illetve annak elődjében, a Vadásztöltény Gyárban. Műkedvelő színjátszó, versmondó volt, fel is vették színi tanulónak, azonban özvegy édesanyja sajnos nem engedte el maga mellől. 1959-ben kötött házasságot, melyből egy lánygyermeke született.
Julianna egészen rendkívüli művészi, alkotói vénával rendelkezik, ami a mai napig aktivitásra sarkallja. Nagyon szeret varrni, szinte minden ruháját maga készíti, sőt, nyugdíjazása után a színház díszletkészítője volt, bármit kértek tőle, mindent meg tudott csinálni. 75 évesen kezdett el festeni, főleg tájképeket készít, az alkotásai több kiállításon is szerepeltek már. Szereti a színházat, a komolyzenei koncerteket, az operát és szívesen néz televíziót, különösen sorozatokat. Kertészkedik is, a szép virágait sokan megcsodálják.
Juliannát szerető, támogató emberek veszik körül, lányával és vejével nagyon jó kapcsolatot ápol. Három unokája született, akiknek a felneveléséből aktívan kivette a részét, és már van két dédunokája is, akikre szintén szokott vigyázni. Ismerőseivel, barátaival gyakran találkozik, és korához képest a mai napig jó egészségnek örvend.
Szerda délután ünneplő barátokkal és örömteli, jó hangulattal telt meg az Öreghegyi Közösségi Ház színházterme, Julianna ünneplésére nagyon sokan eljöttek. Székesfehérvár Önkormányzata nevében Deák Lajosné önkormányzati képviselő és Róth Péter alpolgármester köszöntötték fel az ünnepeltet, és nyújtották át a hagyományos miniszterelnöki gratuláló emléklapot és a város ajándékait. Julianna lánya egy saját maga által írt verssel ajándékozta meg édesanyját, és természetesen volt koccintás és szülinapi torta is.
Julianna – vagy ahogy a barátai hívják, Julcsi – köszönetet mondott a tagtársainak, és ugyanazt az odaadó örömet és szeretetet kívánta nekik, mint amit ő kapott tőlük. Úgy érzi, hogy a hosszú életének titka az aktivitásban, az örökös tenni akarásban rejlik.