Azurák Csaba volt a hétfő esti vendég a Királykút Emlékházban

Azurák Csaba a beszélgetés során elmesélte, hogy Székesfehérváron született és nőtt fel, 1982 és 1990 között a Vörösmarty Mihály Általános Iskola sporttagozatos osztályába járt. Mint mondta, gimnáziumba szeretett volna jelentkezni, de abban az esztendőben indult informatika tagozatos képzés az akkori Ságvári, később Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolában. Édesanyja, - mint nyírségi kistelepülésről származó asszony - aki nagyra becsülte a szakmákat, azt tanácsolta neki, hogy olyan iskolát válasszon, amely érettségi mellett szakmát is ad. A tanácsot megfogadta, de - mint elmondta - távol álltak tőle a mérések, a műszaki rajzok, a kapcsolási rajzok. Így a képzést abszolválta ugyan, de nem érdekelte igazán. „Az egész arra volt jó, hogy kiderüljön, mi nem akarok lenni.” - összegezte középiskolás éveit Azurák Csaba.

Az érettségit követő nyáron, Fehérvárcsurgón, egy családi beszélgetés során került szóba, illetőleg jött az ötlet; az akkori Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakos képzést indított. „Első körben azt sem tudtam pontosan, hogy ez mit jelent. Amikor megtudtam, hogy sajtóismeretet, médiatörténetet, szociológiát, pszichológiát, beszédtechnikát lehet tanulni, illetőleg különféle gyakorlatok vannak, egyből érdekelni kezdett, gondoltam, hogy ez jó, tetszik nekem."

„Furcsa képződmény volt a Kodolányi János Főiskola az akkori felsőoktatási palettán, talán az első alapítványi, tehát „fizetős” főiskola volt, de meg kell hogy mondjam, Győrffy Miklós, tanszékvezető úr egészen kiváló tanári kart épített fel. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemről és a Magyar Tudományos Akadémiáról hívott tanárokat, így került Székesfehérvárra például néhai Wacha Imre is, aki a Magyar Rádió mikrofonbizottságának elnöke volt, tehát ő „osztogatta” a mikrofonengedélyeket, de számos más kiváló egyéniséget is említhetnék, nagyszerű tanáraink voltak, aki akart, tudott tanulni. Igaz, hogy kevesen voltak, akik a csütörtöki, Bahnhof Klubban eltöltött éjszaka után pénteken reggel előadásra mentek, de én rendszeresen megtettem, mert tudtam, hogy rengeteget tanulhatok belőle." - emlékezett Azurák Csaba.

„Igazából Preszter Elemér főiskolai szakkörében éreztem rá a szakma ízére, és a Fehérvár Televízió „Farmerzseb" című műsorában kóstolhattam bele először a televíziózásba. Ezt követően elvégeztem a Budapesti Corvinus Egyetem politikai szakértő szakát is. Azután 1997. október 7-én elindult Magyarországon a két nagy kereskedelmi televízió csatorna. Pályakezdőként ekkor kezdtem dolgozni a Kossuth Rádiónál, mivel a Krónika, az akkori nagy öregek kivételével szinte kiürült; a fiatal újságírók elmentek az új televíziókhoz dolgozni.” - mondta el a vendég.

„1997-2001-ig voltam a Magyar Rádió munkatársa és a szakmai alapokat ott tanították meg nekem. Végigjártam a szamárlétrát; a Reggeli Krónikában asszisztensként kezdtem és előfordult, hogy az éjszakai postavonattal tudtam csak Fehérvárra hazamenni, mert nem volt még Pesten albérletem. Mindeközben rengeteget tanultam, részt vehettem több más rádióműsor mellett a 168 óra, a Gondolatjel, és a Krónika szerkesztésében is.”

„2001 óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen, a TV2-nél. A kereskedelmi televíziózásban is, az úgymond komolyabb műfajok érdekeltek, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy a csatorna vezetése is a hír-jellegű műsoroknál számít rám. Vidékiségem és családom jó értelemben vett puritán életvitele sokat segített abban, hogy - úgy gondolom – nem váltam celebbé.” - zárta gondolatait Azurák Csaba.