Mikor hallott először Székesfehérvárról?
Először térképeken láttam, de a családom is sokat mesélt a magyarországi életről. A nagyapám, Károlyi József Székesfehérvár és Fejér megye főispánja volt, így a megye és a város is mindig közel állt hozzám.
Amikor először jártam itt, akkor sem volt idegen helyszín számomra Fehérvár.
1989-ben járt először Magyarországon, gondolom Székesfehérváron is.
Az első hivatalos kapcsolat a rendszerváltás után Székesfehérváron történt, amikor meglátogattuk a Fejér Megyei Levéltárat azzal a céllal, hogy tájékozódjunk a fehérvárcsurgói kastély sorsáról. Különös egybeesés és szimbolikusan jelenik meg nálam, hogy a levéltár ugyanúgy a Szent István téren található, a megyeházával szemben, ahol átvehettem a tiszteletbeli polgári címet.
A világ egyik legnagyobb autógyárának franciaországi gazdasági igazgatói pozícióját követően miért választotta a családi kastély igen sok munkával járó megmentését?
Mielőtt nyugdíjba mentem volna, már akkor is nagyon szoros kapcsolat fűzött Magyarországhoz, ugyanis a kilencvenes években kezdtük el a fehérvárcsurgói kastély fejlesztését. Mondhatni dupla életem volt akkoriban: a napi tíz órai munka mellett a fehérvárcsurgói ügyek intézése nem volt könnyű. Aztán amikor nyugdíjba mentem, sokkal több időm lett, aktívabban tudtam foglalkozni a kastély körüli ügyekkel.
Választhatták volna a hasznosítás „egyszerűbb” formáját, és egy befektetővel pusztán hotelként üzemeltetnék a kastélyt. Mégsem ezt tették, hiszen Európai Kulturális Találkozóközpontként kezdték működtetni már a felújítás alatt is.
A célunk az volt, hogy egy működőképes koncepciót hozzunk létre. A kulturális találkozópont lényege, hogy összeköti a kultúrát és az üzleti világot, ugyanis minden ilyen találkozóközpontnak van egy elsődleges kulturális célja. Ennek a célnak a támogatására jön létre az üzleti tevékenység, ami a mi esetünkben szállodai és vendéglátási szolgáltatást jelent. Ennek bevételéből igyekszünk az egész kastélyt működtetni.
„Székesfehérvárnak és a város komolyzenei életének fejlesztéséért és a települések közötti turisztikai attrakciók és szolgáltatások fejlesztéséért” részesült tiszteletbeli polgári címben. Konkrétan miben nyilvánul ez meg?
A kulturális találkozóközpont egyik fontos eleme, hogy lélegezzen együtt a környezetével. Székesfehérvár mint város, szerves része a koncepciónknak. Fejér megye székhelyével a kapcsolat és a szoros együttműködés természetes. Ebben a szellemben vettük fel a kapcsolatot a város vezetésével, és igyekeztünk megtalálni azokat a pontokat, ahol kapcsolódási lehetőségeink vannak. Ilyen a komolyzene, de a közös kiállítások is. Amikor a Quartettissimo Vonósnégyes-fesztivált szervezzük – ami idén szeptember 28. és 30. között lesz – mindig ügyelünk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a fehérvári zeneiskolákkal és az általunk meghívott zenészekkel elmegyünk a zeneiskolába és kisebb bemutatót tartunk. A kertművészeti napjainkon is rendszeresen megjelenik a komolyzene: már hosszú évek óta a fehérvári szimfonikusok adják ilyenkor a koncertet a kastélyban.
Sokat jelent érzelmileg a Tiszteletbeli Polgár cím?
Érzelmileg nagyon meghat, mert hát ki gondolta volna még akkor, amikor Franciaországban éltünk a vasfüggöny lehullása előtt, és semmi reményünk nem volt Magyarországot megismerni, hogy még az életemben Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára lehetek.
Ehhez pedig az is hozzájárul, hogy a nagyapám rendkívül szorosan kötődött Székesfehérvárhoz. Nagy tisztelettel volt mindig a város iránt, és szoros barátságot ápolt Csitáry G. Emil legendás polgármesterrel is. Ezt a megtisztelő címet, melyet nagy hálával vettem át, felelősséggel fogom fel. Arra bátorít, hogy amit elindítottunk, folytassuk tovább, gyarapítsuk, fejlesszük a minél szorosabb kapcsolat érdekében. Természetes dolognak tartom, hogy a megyeszékhelytől néhány kilométerre található Fehérvárcsurgó szorosan együttműködjön Székesfehérvárral.
Amióta Magyarország párizsi nagykövete lett, gondolom ritkábban jár városunkban.
Sajnos igen, amíg Párizsban vagyok, csak kivételes esetekben tudok hazautazni. Persze a szabadságomat itt tudom tölteni, ahogy most augusztusban is, és karácsonykor illetve újévkor is jövünk, ahogy a lehetőségek engedik. Nagyon sok rendezvényre kapok meghívást, amiket rendkívül megtisztelőnek tartok, de sajnos minden második héten nem tudok hazautazni. Ezek a meghívások érzelmileg rendkívül sok erőt adnak, különösen az, hogy akik meghívnak, tudják, hogy nem tudok eljönni Párizsból, de mégis elküldik a meghívókat.
Van Székesfehérváron kedvenc helye?
A belvárost nagyon szeretem! Mindenki láthatja, mekkora fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Nagy figyelemmel kísérem továbbá a Nemzeti Emlékhely sorsát, hiszen annak ellenére, hogy ebből keveset látunk, hatalmas történelmi jelentősége van. Gyakran foglalkoztat ez a kérdés, hiszen nemcsak megkoronázva, hanem eltemetve is itt voltak a magyar királyok.
Nagyon foglalkoztat ezzel kapcsolatban az a kérdés is, hogyan lehet megértetni nyugaton, hogy Magyarországon milyen szörnyű pusztítások zajlottak a történelmünk alatt. Ha ezt nem értik, akkor nagyon nehezen tudják megérteni a mai Magyarországot.
Nagykövetként rendszeresen kiáll a francia sajtóban is Magyarország mellett, hiszen nagyon sok cikkben foglalkoznak hazánkkal.
Nem az a fajta vagyok, aki meghunyászkodik, és rettegve olvassa, mit írnak rólunk. Szememre is hányták egyes újságírók, hogy a magyar nagykövet, amint megjelenik három sor Magyarországról, máris írogat. Igen, írogatok, mert van miről írogatni, hiszen amikor minket támadnak, úgy érzem, kötelességem ezt a megfelelő sítusban és hangnemben visszaverni. Ha kulturáltan írnak rólunk, akkor arra kulturáltan válaszolok, de ha gorombán vagy csúsztatásokkal, ordenáré módon írnak rólunk, akkor azt heves hangnemben válaszolom meg.
