Az érrendszeri betegségekre hívja fel a figyelmet a FAT konferencia

A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában szerepet játszik a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, és a vérzsír anyagcserezavarok is. A tudományos konferencia keretében egyebek mellett az alap-és járó beteg ellátásban dolgozóknak is lehetősége van megvitatni azokat a lehetőségeket, melyek segítségével e kockázati tényezők kiküszöbölhetőek. Az 5. FAT fő témaköre, hogy egy otthoni akut érkatasztrófa esetén - legyen az szívizominfarktus, ischaemias stroke, vagy perifériás érelzáródás - mit kell tenni. Megvitatják azt is, hogy az ajánlások tükrében hogyan lehetne megelőzni az akut értörténések kialakulását, hogyan kellene gondozni az érintetteket, és persze, hogy mi a mai magyar valóság.

A konferencia megnyitóján Székesfehérvár alpolgármestere, Brájer Éva arról is szólt, hogy a kormányzati szabályozó rendszereket évekkel megelőzően Székesfehérváron elindult a gyermekétkeztetésben a „Tutimenza” program. Brájer Éva alpolgármester ennek kapcsán is köszönet mondott a Szent György Kórháznak és Dr. Reiber István orvosigazgatónak, akinek mondata, hogy „ma etetjük a jövő betegeit” fontos inspirációt jelentett. Székesfehérvár alpolgármestere szólt arról is, hogy a „Tutimenza” program más, mint az országos irányok, a fő hangsúlyt nem csak arra helyezi, hogy mennyi só kerül a gyermekek ételébe, sokkal inkább arra, hogyan lehet elfogadtatni, megkedveltetni az óvodásokkal egészséges ételeket. A megnyitón Brájer Éva alpolgármester köszöntötte a résztvevők közül Dr. Gógl Árpád korábbi egészségügyi minisztert és Dr. Végh Andrea főorvost is. 

Dr. Csernavölgyi István, a Szent György Kórház főigazgatója megnyitó beszédében arról szólt, hogy a mai orvosi gyakorlatban az evidenciákat gyakran úgy építik be a napi gyakorlatba, hogy az tudományosan nem kellően megalapozott. A főigazgató szerint a „hívószó”, amely megoldást kínál erre, a transzlációs medicina, amely ezt a konferenciát is jellemzi. A transzlációs medicina egyfajta hidat alkot az alapkutatások és a klinikai alkalmazások között. Az utóbbi két évtizedben hatalmas mennyiségű molekuláris biológiai és sejtbiológiai adatot, tudást halmoztak fel, ami ennek ellenére nem került át a klinikai gyakorlatba.  A klinikusok ezért joggal várják el, hogy minél több eredmény váljon használhatóvá a mindennapi orvosi gyakorlatban.