-
Városi ballagás 2026.
Szombaton délelőtt 21 iskola 85 végzős osztályának 2068 fiatalja búcsúzott a várostól és az alma matertől a város közös ballagási ünnepségén. A rendezvény végén, szép hagyományként az iskolák végzős diákjainak képviselői emlékszalagot kötöttek Székesfehérvár zászlajára.
2026.05.02. -
Szent Flórián-napi ünnepség
Ünnepi állománygyűlést tartott Szent Flórián napja alkalmából a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. A Városháza Dísztermében rendezett eseményen a tűzoltók és a tüzes mesterségek védőszentje előtt tisztelegve emlékeztek meg a jelenkor tűzoltóinak munkájáról. Az ünnepség keretében adták át a Székesfehérvár Közbiztonságáért díjat is Réger István tűzoltó zászlósnak.
2026.04.30. -
Várják a javaslatokat a Pro Theatro díjra
Idén is várják a javaslatokat a "Pro Theatro" díjra. A kitüntetésre bárki tehet ajánlást, a javaslatokat május 26-ig lehet benyújtani.
2026.05.01. -
Ismét alacsony a vízszint
Ismét aggasztóan alacsony a Velencei-tó vízszintje. A szakemberek szerint az elmúlt időszak csapadékhiánya látványosan meglátszik a tavon, amely sekélysége miatt különösen érzékenyen reagál a száraz, meleg időszakokra.
2026.05.01.
Az aradi vértanúkra emlékezett Fehérvár a Halesz ligeti emlékoszlopnál
A szabadságért életüket vesztett hősök előtt tisztelegtek ünnepi műsorral a Székesfehérvári Szakképzési Centrum Széchenyi István Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája diákjai.
„170 év múltán joggal mondhatjuk, hogy a forradalom és szabadságharc az egész magyar társadalom közös élménye, a magyar nemzeti mitológia része. Át kell tehát átérezni, hogy a megtorlás is azzá vált.” – fogalmazott beszédében Dr. Demeter Zsófia történész, és azt mondta, hogy egy a 19. század közepére még nem illő, mai fogalmat, a koncepciós per fogalmát kell az aradi vértanúk elítéléséhez kötni. A városhoz és a megyéhez köthető mártírok sorsáról szólva megemlékezett a statáriális eljárással kivégzett két csákberényi papról, valamint a haleszi vértanúkról. A ’48-as emlékműnél az ünnepség végén a város és a megye képviselői közös koszorút helyeztek el.
A Nemzeti Gyásznap az 1849. október 6-án Aradon kivégzett 12 honvéd tábornokra és egy ezredesre, valamint a Budapesten kivégzett első felelős magyar miniszterelnökre emlékeztet.
Az 1849 januárjától 1854-ig tartó bestiális megtorlás célja a magyar politikai és katonai vezetés lefejezése volt. Az áldozatok pontos számát máig sem tudjuk – közvetlenül a szabadságharc leverése után 128 embert végeztek ki, több százan kerültek várfogságra, több ezren sáncmunkára – kezdte ünnepi beszédét dr. Demeter Zsófia történész az események, tények felelevenítésével. „170 év múltán joggal mondhatjuk, hogy a forradalom és szabadságharc az egész magyar társadalom közös élménye, a magyar nemzeti mitológia része. Át kell tehát átérezni, hogy a megtorlás is azzá vált. Mindennek fontos tényezője az, hogy a magyar társadalomnak nem volt, és ma sincs olyan rétege, amely hasznot húzott volna a megtorlásból.” – majd a Petőfi által látnoki módon megírt Lamberg és Latour megölését követő kemény, Haynau nevével fémjelezett, brutális megtorlás állomásait és kivégzéseit foglalta össze, amiről a hadbíróságok számot adtak.
A Székesfehérvárhoz és Fejér megyéhez köthető mártírok sorsáról szólva megemlékezett a statáriális eljárással és helyben kivégzett két csákberényi papról, Manszbart Antal katolikus plébánosról és Szikszay János református lelkészről, valamint a haleszi vértanúkról – Gáncs Pálról, Havelka Ferencről, Hübner Andrásról, Kuczka Mihályról, Uitz Ignácról és Varga Mihályról –, akik nagyrészt fehérvári mesteremberek voltak. Dr. Demeter Zsófia így fogalmazott: egy a 19. század közepére még nem illő, mai fogalmat, a koncepciós per fogalmát kell az aradi vértanúk elítéléséhez kötni. Az Aradon kivégzett főtisztek megdöbbentő eljárása és ítéletük megfelelt a Haynau és emlegetett tettestársai által kidolgozott alapelveknek. Batthyány Lajos – az első felelős magyar miniszterelnök, a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú politikusa, ahogy a történész fogalmazott – volt az egyetlen a vértanúk között, akinek az 1848. október 3-a előtti tevékenységét kellett vizsgálni; az igazi vád valójában a birodalmi hadsereg egységének megbontása volt, ami a vádiratban nem szerepelt. „A Pesten kihirdetett vádirat bizonyítja a koncepciót. Teljesen eltérő körülményeket vizsgálva, a vád és az ítélet hasonlít az aradiakéra: felségárulás miatti fő- és jószágvesztés. Ez nem egyszerűen a megtorlás, hanem a bosszú nyílt és nyers megnyilvánulása volt. Minden magyar számára elfogadhatatlan. (…) A hamarosan "magyar Egmontként" emlegetett miniszterelnök kivégzése helyét Pesten ma a Batthyány örökmécses jelzi. Fontos azonban azt is megjegyeznünk, hogy első köztéri szobrát Ikervárott 1913-ban a fehérvári Bory Jenő készítette. Gyásznapon nekünk már nem marad más, mint a méltó emlékezés.” – zárta beszédét dr. Demeter Zsófia.
Az emlékműnél közös koszorút helyezett el dr. Cser-Palkovics András polgármester, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke és dr. Demeter Zsófia. Tiszteletüket rótták le a katonai szervezetek, a pártok, a város felsőoktatási intézményei, a nemzetiségi önkormányzatok, a hagyományőrző egyesületek és rendek. Az ünnepség végén a résztvevők az emlékezés virágait helyezték el.