A víz érték! – Székesfehérváron ülésezik a Magyar Hidrológiai Társaság

A Magyar Hidrológiai Társaság a vízgazdálkodással foglalkozó tudósok, kutatók, tervezők és oktatók széles körét fogja össze.

A tudományos szervezet minden évben megrendezi a vándorgyűlését, a 2025. évi tanácskozás július 2-4-e között zajlik Székesfehérváron több mint 300 fő részvételével. A plenáris üléseknek és pódiumbeszélgetéseknek minden évben van egy témája és üzenete, idén „A víz értéke”, míg tavaly a „Vizet a tájba” volt a középpontban, ez a kettő szorosan összefügg.

A Magyar Hidrológiai Társaság 42. Országos Vándorgyűlése

A vándorgyűlést dr. Váradi József, a Társaság elnöke nyitotta meg. Elsőként a szakmai szervezetük gazdasági és pénzügyi helyzetéről adott tájékoztatást, majd hangsúlyozta, tevékenységük gerincét a hagyományos szakmai területeken túlmenően a klímaváltozással kapcsolatos kérdéskörök jelentik. A tavalyi „Vizet a tájba” program nem az öntözést és az aszály elleni küzdelmet jelenti. A program befektetés a jövőbe, a megélhetés és a fenntartható fejlődés eszköze. Sikerének záloga nem a vízgazdálkodás paradigmaváltásában, hanem a területek használatában rejlik. A klímaadaptáció egyik fontos eleme, hogy megteremtsük a megvalósításához szükséges gazdasági feltételeket. A jelenlegi területhasználat megváltoztatása kell ahhoz, hogy vizet tudjunk elhelyezni a tájban, és ha valóban érdemi hatást szeretnénk elérni, akkor becslések szerint legalább 400.000 hektárt kell vízművelésbe fogni. A plenáris üléseken ennek közgazdasági hátterét helyezik a középpontba – hangsúlyozta dr. Váradi József.

Köszöntötte a résztvevőket dr. Cser-Palkovics András polgármester is, aki köszönetét fejezte ki azért, hogy a nagymúltú tudományos társaság Székesfehérvárra hozta a vándorgyűlését.

Az esemény azért is fontos, mert a vízgazdálkodási kérdések nagyban összefüggenek a települések – így Székesfehérvár – működtetésével, városüzemeltetésével, fejlesztésével.

A polgármester arról is szólt: a magyar emberek természetes tudatállapotában az szerepel, hogy van víz. Közben azonban a szakemberek pontosan tudják, hogy a víz nem magától értetődő, automatikus érték, és már a mindennapjainkban is érezzük a hiányát az aszállyal. Érezzük, hogy valami változik és ez cselekvésre késztet, ami mindannyiunk felelőssége. A polgármester a vendégek figyelmébe ajánlotta, hogy a szabadidejükben járják be a Sóstó Természetvédelmi Területet, ahol magas színvonalú vízgazdálkodás, vízmentés folyik.

„A klímaváltozás szélsőségekkel jár, a víztöbblet és vízhiány kezelésére is hatékony megoldásokat kell találnunk!” – hangsúlyozta Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese. Például tavaly augusztusban nyoma sem látszott annak, hogy szeptemberben a felső Duna szakaszon minden idők harmadik legnagyobb árhulláma vonul végig úgy, hogy pár száz kilométerre, a Tisza völgyében a valaha mért legkisebb vízszinteket regisztrálták. Ami nem képezheti alku tárgyát, az az árvízi védekezés, az emberi élet- és vagyonbiztonság megteremtése. A „Vizet a tájba” program lényege pedig az, hogy a vízzel akkor kell jól gazdálkodnunk, amikor az rendelkezésre áll, a tároláshoz pedig területekre van szükség – hangsúlyozta a szakember.

Horváth Angéla, a házigazda Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója köszöntőjében rendkívül magas színvonalú, a tudásmegosztást szolgáló eseményként értékelte a vándorgyűlést. Az előadások és a szekcióülések inspirációt adnak a mindennapi kihívások leküzdéséhez, a feladatok teljesítéséhez – mondta el.

A köszöntőket követően adták át az MHT 2025. évi nívódíjait.

A Társaság 2021-ben alapította az elismerést, amely a vízgazdálkodás fejlődését, színvonalas működését szolgáló tevékenységért, tárgyi vagy szellemi termékért, például műszaki tervért, létesítményért, innovációért, tudományos munkáért adományozható. A díjat a tagságba tartozó személyek vagy szakmai csoportok kaphatják.

Idén tíz pályázat érkezett, közülük kettőt díjaztak. Az egyik elismerést a FETIVIZIG és az ELCOM Kft. kapták „Megújuló energiára alapozott, költséghatékony vízpótlás a Tisza-Túr tározó területén” című pályázatért, emellett díjban részesült dr. Szanyi János és dr. Almási István is „A Pannon-medence hidrológiája” című pályamunkáért.