A világhírű operaénekesnő, a zene és a sport - beszélgetés Miklósa Erikával

Miklósa Erika Kiskunhalasról indult, és jutott el a világhírig. A Kossuth- és Liszt-díjas magyar koloratúrszoprán operaénekesnő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja gyerekkorában sportolónak készült, hiszen szülei is sportolók voltak. Egy baleset következtében le kellett mondania az atlétikáról, és érdeklődése a zene és éneklés felé irányult.
2022.01.01. 13:28 |
A világhírű operaénekesnő, a zene és a sport - beszélgetés Miklósa Erikával

Székesfehérvár sorsa nagyon érdekel, szívügyem, hiszen itt élek.

Az élet már csak olyan, hogy hoz magával szerencsés pillanatokat. Ilyen volt ez Erikának, amikor a Magyar Állami operaház egyik nyilvános meghallgatásán előadta az egyetlen áriát, amit akkor ismert, Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynőjét. Azóta a nappalok királynője, Erika a világ sok nagy, híres színpadán sokszor szerepelt a Varázsfuvolában, és énekelhette az Éj királynője áriát.

Miklósa Erika a napokban Székesfehérváron járt, az Alba Regia Atlétika Klub évzáróján, mint az ARAK elnökségi tagja. Lám, a szeretett sportágtól sem kellett elszakadnia… Ott beszélgettünk, sportról, művészetről.

- Gondolom, a futás már nem csupán emlék, de még varázslat ma is Önnek, miközben a világot járja… Jól gondolom?

- A fiatalságom már valóban csupán emlék, hiszen már elmúltam X éves, ám az atlétika egyáltalán nem emlék. Ugyanis részt veszek az ARAK életében, a kislányom is résztvevője az Arakocska gyermek atlétikának, így itt vagyok a pályán vele hetente kétszer. A futás megmaradt a számomra, ez örök szerelem, amit nem lehet elhagyni.

- Világhírű emberként is fontos Önnek, hogy segítse az atlétikai klub munkáját. Miért?

- A kettőnek nincs köze egymáshoz. Az egy dolog, hogy az ember híres, bár olyan szempontból jó, hogy nagyon sokat tud segíteni a mikrokörnyezetének. Nagyon erősen lokálpatrióta vagyok, Fejér megye, Székesfehérvár sorsa nagyon érdekel, szívügyem, hiszen itt élek. Nem mindegy, hogy milyennek és miképp alakul az életünk, milyen lesz a jövőnk. A sport pedig nagyon fontos a város és az én életemben egyaránt, ezért kötelességemnek éreztem, hogy segítsem az ARAK-ot.

- A Virtuóz műsorban szinte édesanyjukként figyel a fiatalokra, anyaként szól hozzájuk. Az atlétikában is vannak virtuózok, de másabbak, mint a Virtuóz virtuózok…?

- A televíziós műsor az zene, az atlétika pedig mozgás. De a kettő egymás nélkül nincs meg, nem létezhet. Nagyon sok virtuóz sportolt, sportol szerencsére. Ugyanannyira tehetséges emberekkel vagyok itt is, ott is körülvéve, és nagyon jó érzés, hogy a sportban és a zenében nagyon pozitívnak láthatom a jövőnket. Hiszen amíg olyan fiatalok vannak, akik hosszútávú értékekben gondolkoznak, addig nincs baj.

- Egy szülőnek az a legnagyobb vágya, öröme, hogy a gyermeke túlszárnyalja abban, amit ő is csinál(t). Alighanem nagyot dobban majd a szíve, amikor a kislánya ott lesz az atléta virtuózok között, ugye?

- Számomra teljesen mindegy, hogy mit fog elérni, az legfontosabb, hogy szeresse, amit tesz, esetében a zenét és a sportot is. Jó példával jártunk előtte, hiszen születésétől kezdve azt láthatta, hogy valamelyikünk vagy fut, vagy vagy gyalogol, vagy tornázik. A zenét pedig állandóan hallja otthon, és nagyon sok turnémon ott volt velem, mert családostól utaztam Japánba, Olaszországba, és mindenhol ott voltak velem. Nekem az a fontos, hogy a gyermekem boldog legyen, a sport, és a zene ott legyen a szíve csücskében. És maga az a tény, hogy ezeket milyen szinten fogja majd művelni, az már az ő dolga lesz.