A szeretetben nincs félelem! - felavatták Megyeri Sándor kopjafáját

Kopjafájának avatásán a mártírhalált halt Megyeri Sándor fia, Megyeri László mesélte el, hogyan és miért halt meg édesapja az ’56-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás alatt. „Bűne mindössze annyi volt, hogy mint a Seregélyesi Termelőszövetkezet elnöke néhány teherautó élelmet juttatott fel Budapestre az éhező embereknek. A seregélyesi párttitkárnak ez nagyon nem tetszett és közölte vele, hogy ennek szörnyű következményei lesznek.” – emlékezett vissza. Fenyegetését aztán beváltva a verőemberei 1956. december 10-én a szó szoros értelemben agyonverték. "Elképzelni is nehéz, hogy mire gondoltál, amikor ütöttek-vertek és megaláztak Édesapám. Biztos vagyok abban, hogy ha egy élő ember van még a verőemberek közül, megszólal a lelkiismerete és eljön a kopjafához, hogy bocsánatot kérjen. És bocsánatot fognak kérni azok a közeli és távoli rokonai, akik elfordultak tőle azért, mert éhező embereken segített és más volt a véleménye." Végül köszönetet mondott Tornyai Gábor atyának, Megyeri Zoltánnak és Megyeri Attilának, unokaöccsének és fiának, hogy segítették a kopjafa felállítását.

Felavatták Megyeri Sándor kopjafáját az Öreghegyi plébánia kertjében

"Megyeri Sándor nem harcolt, nem küzdött senkivel, egyszerűen csak olyan embereken segített, akiknek élelemre volt szükségük. Ez pedig egy olyan keresztényi gesztus, amit érdemes kiemelni." – mondta Tornyai Gábor plébános a kopjafa avatásán, egy nappal a plébániának nevet adó Magyarok Nagyasszonya ünnepe után. Kiemelte, hogy Megyeri Sándor története olyan érték, amelynek minden korban érdemes emléket állítani. A Szent Írás szavait idézte: „A szeretetben nincs félelem! Ugyanúgy, ahogy Megyeri Sándornak a szeretet által vezérelt cselekedetében sem volt.”

A nagyapja emlékének állított kopjafa történetéről Megyeri Zoltán beszélt: „Szinte napra pontosan két éve annak, hogy elkészült a Fülöp Zoltán, a Csíki Játékszín művésze által készített emlékoszlop. Azóta várja, hogy méltó helyére kerüljön, ugyanis rögös volt az út a mai napig.” Az unoka elmondta, a szabályok szerint közterületre csak szervezetek állíthatnak emléket, magánemberek nem. „Gábor atyát megkeresve ő segített a családomnak abban, hogy nagyapám kopjafája ma itt állhasson az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya plébánia kertjében úgy, hogy „őrző szemeit” hajdani boltján tarthatja.”