A Széchenyi és a Tóparti jutott a Diákpárbaj döntőjébe

A diákok már hetekkel korábban készültek a megmérettetésre, hiszen „házi feladatként” pár perces, az amerikai focik hangulatát idéző cheerleaders koreográfiát kellett összerakniuk. Az I. István csapata néptáncosan, a széchenyisek szaltókkal, a bugátosok spárgákkal, a tópartisok pedig két szintes gúlákkal próbálták a zsűri jóindulatát elnyerni.

A vetélkedőn a középiskolások lexikális tudására is szükség volt: olyan villámkérdésekben csillogtathatták meg, mint az állat-és növényfajták felismeráse vagy Szent István életének fontos eseményei. Ének-zene témakörben intró alapján kellett olyan számokat felismerni, mint az Eddától Kör, vagy Shakirától a Waka-waka. A csapatoknak ügyességi játékokban is helyt kellett állniuk. A fél perces kézilabda pattogtatásban az István, a nyolc emeletes anyacsavar építésben pedig a tópartisok szerezték a legtöbb pontot. A szervezők a közönséget is bevonták a játékba: az az iskola csapata kapta a duplapontot, amelyiknek a szurkolói a legrövidebb idő alatt tették le a magyar utónév könyvet a Zoltán névnél kinyitva a zsűri asztalára.

A küzdelem végig kiegyenlített volt. A Széchenyi és a Tóparti a tanév végi fináléban az Alba csoportból már korábban továbbjutott Kodolányi János Középiskola és Kollégium és a Gorsium Művészeti Szakközépiskola és Szakiskola csapatával mérhetik össze erejüket az Év iskolai közössége címért.