A Rescue24 csapata és Szép-foglalkozás színesítette a Napraforgó Tábor programját

A Rescue 24 mentőcsapata élménybeszámolót is tartott a gyerkőcöknek, akik tátott szájjal hallgatták a hétköznapi hősöket.

Lengyel Zsófia látássérült parasportoló, a SZÉP program ötletgazdája és koordinátora visszatérő vendég a Napraforgó Táborban. Számos alkalommal tartott már a gyerekeknek olyan foglalkozást, amelynek keretében elmagyarázta és még érzékletesebbé tette számukra, hogy ő és más fogyatékkal élő társai miként élik a mindennapjaikat, milyen akadályokkal és különleges kihívásokkal kell megküzdeniük.

Ebben az évben újabb izgalmas SZÉP programsorozaton vehetnek majd részt a gyerekek szerdánként a városi táborban: Zsófia vezetésével egy három állomásból álló játékon keresztül ismerhetik meg a fogyatékkal élők mindennapjait. „Az első állomáson a gyerekek szaglását tesszük próbára: megnézhetik, hogyan tud egy látássérült a konyhában boldogulni, hogyan lehet bekötött szemmel illatokat felismerni. A második állomáson kipróbálhatják a kicsik, hogy hogyan lehet bekötött szemmel, fehér bottal közlekedni, és megtanulhatják, hogyan segíthetnek gyengén látó társaiknak. Az utolsó állomáson pedig a tokiói paralimpiára készülünk: ülőröplabda meccseket játszhatnak a gyerekek.” – mondta el Lengyel Zsófia, aki hozzátette, hogy nagyon lelkesek az idei táborozók, és nagyon ügyesen, nyitottan állnak a feladatokhoz.

A Bregyó árnyas fái alatt a Baptista Szeretetszolgálat nemzetközi minősítéssel rendelkező speciális mentőcsapatának tagjai is maguk köré gyűjtötték a gyerekek egy hadát.

Klupács Péter és Pavelcze László, veszélyhelyzet-kezelési igazgató tartott számukra pályaorientációs előadást: „Szeretnénk a gyerekekhez közelebb hozni a szakmánkat!” – mondta el Pavelcze László, aki már a Föld 50 országában, összesen 65 nemzetközi bevetésen vett részt mint speciális mentő, Romániától kezdve Libanonon, Indonézián és Pakisztánon át egészen az Egyesült Államokig.

A Rescue 24 mentőcsapata élménybeszámolót is tartott a gyerkőcöknek, akik tátott szájjal hallgatták a hétköznapi hősöket, akik földrengésekről, hurrikánokról, vulkánkitörésekről, hegyi balesetekről meséltek: “Nincs két egyforma katasztrófa és nincs két nemzet, amely egyformán reagálna a katasztrófákra. Míg Kolumbiában mindenki azt várta, hogy valaki majd eltakarítja a romokat, Törökországban az emberek segíteni akartak. Amerikában óriási sokkot váltott ki a Katrina-hurrikán, de sokat segített a mentési folyamatokban, hogy minden állami szerv és hatóság a helyén volt.” – tette hozzá Pavelcze László.