A pákozdi csata 165. évfordulójára emlékeztek

Az 1848-49-es szabadságharc emlékét őrző obeliszknél rendezett koszorúzási ünnepségen Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke hangsúlyozta: a magyar nemzetnek a hihetetlen szabadságvágy és életakarat miatt sokszor fegyverhez kellett nyúlnia, néha mérlegelés nélkül. Pákozdnál az erőviszonyok ismeretében nem lett volna szabad csatába menni, mégis megtették és sikeresen tették - idézte fel. A volt miniszterelnök szerint minden évszázadban egyszer „a lehetetlennel szemben rántott kardot a magyarság”: így tett Rákóczi fejedelem, Kossuth és az 1956-os forradalmárok is.

„A belenyugvásra képtelen magyar virtus mindig arra kötelezte a nemzetet, hogy ne számolgasson és mérlegeljen, hanem a megmaradás parancsa miatt harcoljon” - fogalmazott Boross Péter. A volt kormányfő kiemelte, Magyarországot nem békeszerződések hozták létre, azok csak elvettek tőle. Szerte az országban és határainkon kívül emlékhelyeknél tudunk emlékezni - mondta, kiemelve: egyre gyakrabban és egyre elszántabban kell megjelenni ezeken a helyeken ahhoz, hogy a következő generációkban is erős legyen a fennmaradás igénye.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára felidézte az 1848-as pákozd-sukorói csata előzményeit. Emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a szabadságharc történetének sorsdöntő eseménye volt a pákozdi csata, ahol Jellasics „16 ezer fős reguláris csapatokkal találta szemben magát, és nem szedett-vedett felkelő hordákkal”. Megjegyezte, hogy a korábban kivívott jogokról való lemondás lett volna az ára a szabadságharc elkerülésének.

Az államtitkár szerint a pákozd-sukorói csatát követően a szabadságharc a hadműveletekről, a katonák és hadvezérek teljesítményéről szólt. Háború volt elsősorban, amely a csatatereken dőlt el — tette hozzá. Vargha Tamás hangsúlyozta, hogy a történelmi diadal forrása a pákozdi csata fővezérének és egyszerű katonáinak helytállása volt. Ez a helytállás legyen példa a jelen számára és a jövőről való gondolkodásunkat formáló erő — mondta.

A koszorúzásokat követően a Nemzeti Emlékhely mellett kialakított csatatéren huszár és hagyományőrző csapatok ütközetét rendezték meg. Az eseményen nyolcvan, korabeli ruhába öltözött huszár és 120 gyalogos honvéd vett részt. Ezen kívül tizenkét ágyút is bevetettek.