Szurkolók, barátok és rokonok gyülekeztek kedden este a Városháza Dísztermében, hogy együtt ünnepeljék meg a MÁV Előre Foxconn csapatának történelmi kupasikerét. A találkozón a játékosok is felidézték a mindent eldöntő miskolci küzdelmet, és szó esett arról is, hogy a bajnokságban is szeretnének fényesen csillogó érmet hazahozni.
A Városházán elsőként dr. Cser-Palkovics András polgármester, Mészáros Attila és Horváth Miklós Csaba alpolgármesterek köszöntötték a csapatot a Kistanácsteremben, ahol a város vezetői személyesen is megköszönték a klub és a csapat vezetésének, hogy az elmúlt években töretlenül hittek abban, hogy a MÁV Előrében komoly építkezés zajlik, és valami nagyot, valami történelmit tudnak együtt elérni. A város polgármestere arról is beszélt, hogy habár személyesen nem tudott a miskolci döntőn ott lenni, ő és családja is nézte a közvetítést és nagyon-nagyon szurkoltak a hétvégén, hogy meglegyen a történelmi kupagyőzelem.
A MÁV Előre Foxconn kupagyőztes csapata a Városházán
A koccintások után a kupagyőztes csapat játékosait Horog László újságíró egyenként – nem szűnő taps mellett – hívta be a Díszterembe, ahol már várták őket a szurkolók, a barátok, a klub sportolói és sokan mások. Itt, a széles plénum előtt is megköszönte dr. Cser-Palkovics András a hosszú évek következetes és nehéz munkáját, amelynek eredményeként megszületett a nagy múltú, 1909-ben alapított klub első röplabda kupagyőzelme.
Dr. Tálos Péter, a MÁV Előre Sport Club elnöke, a Foxconn csoport magyarországi alelnöke szerint az érdem elsősorban a csapaté.
Felidézte Nagy Róbert korábbi elnök munkásságát, aki nem csak életben tartotta a klubot, hanem egy „jól fizető” szponzort is sikerült megnyernie a csapatnak. Mint mondta, egy nagy múltú egyesület nagyon fontos állomása a mostani, s ebben a törzsszurkolóknak is óriási érdeme van, mert négy éve töretlenül hittek abban, hogy a másodosztályú (ami a röplabdában az NB1-et jelenti) csapatból kiindulva valami egészen komoly dologig lehet eljutni. Felidézte, hogy a feljutás évében már döntőt játszhattak, ami ugyancsak hihetetlen történelmi eredmény volt.
A férfi röplabdacsapat kapitánya, Redjo Koci arról beszélt, nagyon boldog, hogy sikerült a Kazincbarcika elleni mérkőzést, s ezzel a Magyar Kupát elhódítani, ám most a bajnokságra, a két hét múlva kezdődő rájátszásra kell koncentrálni.
Horog László közbevetette, hogy Koci korábbi pályafutása során a nagynevű kluboknál mindenütt egy-egy évet játszott, ám Fehérváron már a harmadik éve sportol, vajon ez lett az új otthona? A csapatkapitány annyit mondott, nagyon reméli, hogy így van, de ez nem csak rajta múlik, a történelmi siker őt is kimondhatatlanul boldoggá teszi.
Hatalmas tapsot kapott Omar Pelillo vezetőedző, aki szerint a kupadöntő az érzelmek meccse volt: az első szettben domináltak, ám a másodikban hiába küzdöttek, a Kazincbarcika feljött. Aztán a 3. és a 4. szetett sikerült behúzni, így véleménye szerint ahhoz a csapathoz került a serleg, amelyik azt a legjobban megérdemelte.
A városházi ünnepségen minden játékos szóhoz jutott, s különbözőképpen emlékeztek vissza a sikerre.
Eke Péter például azt emelte ki: nagyon nehéz volt azt a terhet mentálisan elviselni, hogy sokan már előre őket jelentették ki esélyesnek. Pesti Marcell szerint – aki 19 pontjával a meccs legjobba lett – volt egy szolid kis ünneplés, ám most már újra edzésbe kellett állni, hiszen a bajnokságban is szeretnék a legjobbat nyújtani a két hét múlva kezdődő rájátszásban. Szerinte az esély és a lehetőség is megvan arra, hogy megnyerjék a bajnokságot.
Fazekas Balázs ezt azzal fejelte meg, hogy akár nemzetközi porondon is szeretnének hasonlóan kiváló eredménnyel szerepelni, Karim Slaibe pedig azt hangsúlyozta, hogy ez a győzelem az egész városnak szól. Amint a játékosok felidézték, a fehérvári szurkolók sokkal hangosabbak voltak a kupadöntőben, mint a barcikaiaik, ami vitte előre a fehérvári csapatot, nagy-nagy köszönet jár ezért nekik. A fiatal és igen tehetséges Arnold Péter számára pedig ez a siker nem csupán egy trófea megszerzése volt, hanem különleges családi pillanatot is jelentett: a döntőben ugyanis saját testvérével kellett megküzdenie.
A csapat statisztikusa, Jurij Szokolov úgy látja, hogy a döntő változás a csapat életében az volt, amikor az előző szezonban az új vezetőedző megérkezett.
Filozófiában változott a csapat, lélekben is erősebbek lettek a fiúk. Ám most még kilenc meccset meg kell nyerni ahhoz, hogy a bajnokságban is a dobogó legmagasabb fokára állhassanak!
A szurkolói est folyamán Nagy Róbert korábbi elnök arról beszélt, annak idején a röplabda szeretete vezérelte, hogy minél nagyobb bázist építsenek Fehérváron ennek a szép sportnak, s ezt követte a szerencsés találkozás Tálos Péterrel. Csizmadi András csapatvezető – aki 35 éve, először játékosként került közel a röplabdához –úgy látja, hihetetlen munka van a háttérben, és a klub nagyon sokat köszönhet azoknak a segítőknek is, akik ellenszolgáltatás nélkül tettek és tesznek a fejlődésért.
Arra a kérdésre, hová vizionálja a klubot, Tálos Péter úgy fogalmazott, a céljuk az, hogy az utánpótlás-nevelés világszínvonalúvá váljon, hogy az itt nevelt játékosok a magyar válogatottat a világ élvonalába vigyék.
Ez persze hosszabb távú cél, de a saját nevelésű játékosok külföldi topligákban való szereplése már realitás lehet. Szerinte a következő években ott tudnak lenni mind a női, mind a férfi bajnokságban az élen, és minden évben szeretnének egy kicsit jobban s jobban szerepelni a nemzetközi kupákban is.
A beszélgetés végén, szurkolói kérdésre az is kiderült, hogy mihez kezd Carim Slaibe azzal a több százezer forint értékű marhahús kuponnal, amit a kupadöntő legjobbjának járó címért kapott: hamarosan egy hatalmas grillezést rendez a csapatnak. Szabó Vilmos valamennyiük nevében megköszönte a szurkolóknak és a városnak a támogatást.
A beszélgetés végén minden játékos egy Kupagyőztes feliratú pulóvert kapott ajándékba, aztán megkezdődhetett az autogramok osztása, a baráti beszélgetések és koccintások sora, abban a reményben, hogy – amiként azt a város polgármestere is megfogalmazta - hamarosan újra viszontláthatjuk őket a Városházán, egy újabb hatalmas aranyat ünnepelve!
