Az első mérkőzés előtt Dávid Zoltán vezetőpedzővel beszélgettünk a mögöttük hagyott Extra(ligás) hónapokról, illetve az eldöntőről.
Ismerve maximalizmusát, biztos, hogy úgy vágtak neki a szezonnak az újonc csapattal, hogy nem a kiesés elkerülése a cél, hanem mert nagyot álmodni. Az álom kezd valósággá válni, ugye?
Számomra nem a bent maradás volt a kitűzött cél, amikor tavaly feljutottunk már akkor tudtam, hogy idén mit akarok elérni és mit tűztem ki magam elé célként. Mertem nagyot álmodni, és most itt állunk a kapujában a fiúkkal! Természetesen ahhoz, hogy ekkorát merjek álmodni és megpróbáljuk valóra váltani azt, ahhoz elengedhetetlen a 22 évnyi profi játékosmúltam is, hisz ezzel a tapasztalattal és mentalitással reálisan látok mindent. Sportolói karrierem során 16 nagy döntőt játszottam le és ha én azt mondom van esély győzelemre, akkor azt a játékosoknak is el kell hinni és meg kell ragadniuk a lehetőséget, mert valós alapja van, megdolgoztak érte!
Eleinte sokat mérgelődött, hogy a játékosok nem merték elhinni, hogy sokkal többre képesek. A sikeres folytatás oka az volt, hogy a csapat fizikai ereje mellett mentálisan is megerősödött?
A mai fiatalokat nagyon nehéz megtanítani arra, hogy amit csinál azt szeretetből, szenvedélyből, elhivatottságból tegye - ezt annak idején nem tanultuk, hanem beleszülettünk-, és higgyen abban, amiért nap mint nap felkel, és dolgozik. Véleményem szerint elsősorban mentalitást kell tanítani a mai fiataloknak, ezt kezdetben nagyon nehéz volt tudatosítani bennük. De nagy segítség volt a csapat mentál trénere, Borsi Andrea, aki megerősítette bennük ezt a szemléletet.
Az alapszakasz negyedik helye reális volt, vagy már akkor is több volt a társulatban?
Az alapszakaszban volt négy olyan mérkőzésünk, ahol 3:2- re kikaptunk a tapasztalatlanságunk miatt. Ha ezekből csak két meccset nyertünk volna, akkor a 2. helyen zárunk. Hiszem, hogy több potenciál van a játékosaimban, de a tapasztalatszerzéshez évek és számos lejátszott mérkőzés szükséges.
A középszakaszban alighanem sokan felkapták a fejüket arra, hogy a Kazincbarcikát és a Pénzügyőrt is legyőzték. Gondolom Ön aligha lepődött meg, vagy igen?
A munkában hiszek, számomra nem jelentettek meglepetés ezek a sikerek. Tudtam, hogy ki kell jönnie annak, amit az augusztus óta végzett munkával belefektettünk a jelenbe, a jövőbe a játékosokkal és a stáb tagjaival, így nem véletlen, hogy jelen pillanatban 6 győztes meccs van mögöttünk.
A Kecskeméten söpréssel léptek túl. A Kazincbarcika ellen mit vár a csapattól? Mi az, amivel túl tudnak lépni rajtuk?
Nyolc hónap alatt a fiúk nagyon összekovácsolódtak, igazi csapattá váltak, tudnak küzdeni egymásért és a közös céljaikért, amit a Kecskemét ellen be is bizonyítottak. A csapategység lehet az, ami erőt ad nekünk a Kazincbarcika ellen! Egy csapatot nem nehéz összeállítani, de megtalálni a „kémiát” - ami működteti és hajtja őket - a legnehezebb, de nekünk ez sikerült.
Tálos elnök úrral beszélgetve elmondta, a férfiegyüttesben kezdetektől benne volt a 6. helytől a bajnoki aranyig minden. Az alsó ág már nem téma, de minek van realitás a bajnokság végjátékában?
Minden mérkőzésen a bajnoki cím megszerzése van a szemünk előtt, közel vagyunk hozzá, meg kell ragadnunk minden alkalmat, ami még közelebb visz ehhez. A következő mérkőzéseken is ennek tudatában lépünk pályára!
