A Magyar Szent Család Székesfehérváron őrzött ereklyéi

Szent István király koponyaereklyéje

Szent István királyt „eltemették a fehérvári bazilikában, amelyet ő maga építtetett Isten szentséges anyja, a mindenkoron Szűz Mária tiszteletére.” (Képes Krónika) Szentté avatása is Székesfehérváron történt, a korai középkorban bizonyosan városunkban őrizték az ereklyét. A tatárjárás idején, 1241-ben, biztonsági okokból Raguzába (ma Dubrovnik) menekítették.

1440-ből maradt fenn olyan hiteles okirat, amelyből a szakértők igazolni tudják: újra, itthon, Székesfehérváron van a fejereklye. Történt ugyanis, hogy I. Ulászló koronázásakor nem állt rendelkezésre a Szent Korona – Erzsébet királyné, I. Habsburg Albert özvegye, Luxemburgi Zsigmond lánya, udvarhölgyével ellopatta a Visegrádi fellegvárból és majd csak Hunyadi Mátyás tudja visszaszerezni 1463-ban – ezért kényszerűségből a Szent István király fejereklye-tartójáról leszedett koronával koronázták meg a Jagelló házbéli uralkodót.
A török hódoltság kora a templomok, ereklyék számára katasztrófát jelentettek. Szerencsénkre a raguzaiak kereskedtek a törökökkel – ezért viszonylagos nyugalmat is élveztek – és ereklyéket is felvásároltak, – sok híres európai ereklye került Raguza tulajdonába úgy, hogy megvásárolták a törököktől – köztük a Székesfehérvári Királyi Bazilika Szent István koponyaereklyéjét is, amelyet ezután a raguzai domonkos kolostorban őriztek.

A koponyaereklyét 1769-ben Mária Terézia szerzi vissza, de ekkor ereklyemegosztás (dismembratio) történt. Az ereklye alsó, kisebbik része Raguzában maradt, a nagyobbik, fejtető részt, a díszes ereklyetartóval együtt a királynő elhozatja onnét, – a Pozsonyi társaskáptalan őrzésére bízza – s majd 1778-ban, az egy esztendővel korábban általa alapított Székesfehérvári Püspökségnek ajándékozza.


Szent Imre herceg ujjcsont-ereklyéje

Anjou-házi uralkodóink reprezentációs célokra használták szent királyi elődeik ereklyéit, Nápolyban, Firenzében és Aachenben is alapítottak templomot magyar szentek ereklyéivel. Mivel a török hódoltság nyomán a hazai ereklyék zöme elpusztult, vagy kétség támadt hitelessége körül, e hiteles külföldi ereklyék súlya felértékelődött.

Szent Imre herceg 1031-ben történt halálának 900. évfordulójára készült Magyarország, amikor 1930-ban, Aachenből – a kölni érsek engedélyével – kapott hazánk két ujjcsont-darabot, amelyek egyikét a Budai Ciszterci Szent Imre templomban őrzik, a másikat pedig Székesfehérvár kapta meg.

Boldog Gizella királyné térdcsont-ereklyéje

Székesfehérváron 2011. szeptember 4-től kezdve tisztelhetjük együtt a magyar királyi szent család ereklyéit. Ekkor Spányi Antal székesfehérvári püspök kérésére, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetetett Család Évében, Wilhelm Schraml passaui megyés püspök úr ajándékozta a Székesfehérvári Egyházmegyének. Gizella királyné megözvegyülése után még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot, mint azelőtt. 1042-ben visszatért hazájába, Bajorországba, és a passaui Niederburgban apáca lett. 1045-ben apátnővé választották, a kolostorkápolnában temették el.

forrás: Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár
Külön köszönet Mózessy Gergelynek, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár intézményvezetőjének