„Készültem rá, de nem gondoltam, hogy megérem, végül ez a nap is eljött!” – e szavakat mondta első örömében Kuti Károly, akinek 90. születésnapjára igazi meglepetéssel készült családja. Gyermeke, unokái és távol élő dédunokái várták a mit sem sejtő ünnepeltet a születésnapi tortákkal. Az ünnepi eseményen Deák Lajosné önkormányzati képviselő adta át a miniszterelnök gratuláló levelét és a város ajándékát.
Kuti Károly 1934. november 20-án született a Maroshegyen, az egykori Batthyány utcában (a mai Balatoni úton) álló házban, amelyben ma is a Kuti család él. Egy rövid időre, a második világháború idején kellett csak elhagyniuk otthonukat. A kétgyermekes család a Tátra utcai rokonoknál vészelte át ezt az időszakot. Az édesapa, akit a háború alatt veszítettek el, betonáru-készítő kisiparos volt, a műszaki szakma iránti szeretetet tőle örökölte. Kuti Károly géplakatosnak tanult, majd másodévesként a Videotonban helyezkedett el.
1951. augusztus 16-án lépett be a gyárba, amely első és egyben egyetlen munkahelye volt 40 éven át.
Az egyéves katonai szolgálatot követően – amelyet Kiskunhalason határőrként teljesített – került vissza ismét Székesfehérvárra, a Videotonba, ahol géplakatosként dolgozott, gépeket javított. Kiemelkedő munkájának, jó emberismeretének köszönhetően sok inast kiképzett.
Nemcsak tanított, maga is tanult. 1962-66 között elvégezte a technikumot, utána kinevezték csoportvezetőnek, majd művezetőnek. Karbantartási üzemvezetőként a teljes gyár gépeinek üzemképességéért felelt, közel 140 beosztottat irányítva. Amikor probléma, kérdés merült fel, mindig ott volt a helyszínen, és kollégáival együtt keresett megoldást, javított, szerelt.
Meglepetés Kuti Károly 90. születésnapján
1955-ben alapított családot. Klári nénivel, az ő 2008-ban bekövetkezett haláláig éltek boldog házasságban. Feleségével egy fiúgyermeket neveltek fel nagy szeretetben. Ma két unoka és három dédunoka jelenti a nagy családot, amely körbeveszi a kora ellenére igen aktív családfőt.
A mai napig szívesen segít annak, aki a gépekkel kapcsolatban kérdéssel fordul hozzá, még néhány hónappal ezelőtt is ment javítani.
Az író utcák egyikében élő Karcsi bácsi mindennapjai tevékenyen telnek. Mint mondja, 9-10 óra körül nyugodtan megreggelizik, hiszen ráér, már nem siet sehová, aztán tesz-vesz a ház körül, ahol mindig van munka. Az ebédet követően, amelyről családja gondoskodik, visszatér a kertbe, beszélget a szomszédokkal, és biztos pont az életében, hogy kéthetente elmegy a nyugdíjas klub összejövetelére. Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, azt mondja: „Mindig találok magamnak valami feladatot. Szeretek a garázsban ténykedni, bütykörészni, de a legfontosabb, hogy a levegővételt nem szabad abbahagyni!”
