A hiteles zenész, aki példaképe a jövő generációjának – interjú Drahos Bélával

Nyolc évesen többnyire a foci érdekli a fiúkat, téged a zene foglalkoztatott…

Egy négy gyerekes családba születtem negyedikként, a testvéreim zeneiskolában tanultak, amikor pólyásként belém ívódott a zene. Később zongoráztam, hegedültem, ami nem volt egyszerű, balkezesként át is kellett húrozni nekem, majd egy csodálatos házaspárnak köszönhetően jött a fuvola nyolc évesen. Érdekes volt a kezdet, Kaposváron azt mondták a kísérőmnek, ne tessen ficegni, 14-15 évesen kezdenek el fuvolázni a gyerekek…de nekem sikerült, azóta is mindennap kezemben van a hangszer.

Nyolc évesen kezdett fuvolázni, ma Székesfehérvár Díszpolgára.

1966-ban a Kaposvári Szimfonikus Zenekar tagja voltál, 1967-től a Kaposvári Csiky Gergely Színház első fuvolása voltál. 1971-ben elnyerted a Concertino Praha 71 nemzetközi zenei verseny első díját, '72-ben a Magyar Televízió Fuvolaversenyének fődíját, '73-ban Pozsonyban az UNESCO nagydíját…

Érdekes volt ez a prágai verseny, a világ 140 országából 500 fuvolistának a felvételét hallgatták meg, tehát nem is láttak bennünket, így nyertem el a nemzetközi zsűri díját.

Szólistaként, kamarazenészként és zenekari tagként számos koncertet adtál a világ legrangosabb koncerttermeiben, így a londoni Barbican Centerben, a New York-i Carnegie Hallban, a tokioi Suntory Hallban, a Moszkvai Konzervatóriumban, a müncheni Hercules Saalban, a salzburgi Festspielhausban, a Berlini Filmarmóniában. 1988-ban a New Zealand Symphony Orchestra szólistájaként Új-Zélandon vendégszerepeltél, majd szólóesteket adtál Berlinben és Párizsban. 1990-ban Mozart összes fuvolaversenyét lemezre vetted… majd Beethoven és Haydn összes szimfóniáját…

Engem mindig foglalkoztatott, hogy miként lehet a mába átformálni, picit átértékelni a hangokat, az egykori dallamokat…az előadóművész feladata, hogy minden pillanatában újat alkosson, s Kistétényi Melinda után már tudom, hogy színe is van a zenének…amúgy mondom is a növendékeimnek, hogy húsz másodpercetek van, hogy megnyerjétek a közönséget, hogy ha köhögnie kell a hallgatónak, se nyúljon a cukorkához…
1991-ben beiratkoztál Karl Österreicher mesterkurzusára Bécsben, és bíztatására még ebben az évben bemutatkoztál a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén, majd az Állami Hangversenyzenekart dirigáltad Eisenstadtban. Közben a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezető karnagya lettél, 1993-ban a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólófuvolistája és ezzel a zenekarral karmesterként Angliában, Németországban és Ausztriában turnézol. Hogyan jött az életedbe Kobajashi Ken-Ichiro?

Karmesterséget tanultam Bécsben 1989-ben, több százan voltunk, nehéz szakma, a karmester kicsit közlekedési rendőr is…arra emlékszem, hogy soha semmit nem lehetett másként csinálni, mint a mester. Egyszer Dvorak Újvilág szimfóniáját másként értelmeztem, úgy éreztem, hogy ki kell bontakoznom, nos, ő megorrolt erre, de később elfogadott. Hihetetlenül felemelő érzés tízezer embernek játszani, de hatalmas felelősség is…nagyszerű érzés volt Domingóval Tokióban találkozni, egy olyan helyen, ahol nemzetek zenészei találkoztak.

Mit vázol a jövő?

Tavasszal új koncertek jönnek, fontos tovább atyáskodni a Zeneakadémia hallgatói fölött, de ami a leglényegesebb: mindig légy hiteles, mert ennél nem lehet fontosabb!