A 95 éves Szabó Ferencnét ünnepelték klubtársai a Zsolt utcában

Szabó Ferencné 1926. szeptember 19-én Budapesten született, hárman voltak gyerekek a családban. Szüleik mindennél fontosabbnak tartották a tanulás ösztönzését, hiszen ez nekik nem adatott meg, így minden gyermekük eljutott az érettségiig, majd saját erőből az egyetemi továbbtanulásig. Ilike néni a pedagógiának szentelte egész életét, már az egyetem előtt esti tagozaton elvégezte az óvónőképzőt, majd az ELTÉ-n tanult tovább. Dolgozott óvónőként több településen, előadóként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, az egyik szerzője volt az első, Magyarországon megjelent óvodai tantervnek. Igazgatója volt az Esztergomi Tanítóképző Főiskolának és a Budapesti Tanítóképző Főiskolának is. 1950-ben házasodott, egy fia, két unokája és két dédunokája van.

Születésnapja alkalmából Deák Lajosné önkormányzati képviselő is felköszöntötte őt a város ajándékcsomagjával és a miniszterelnöki gratuláló emléklappal.

70 évesen ment nyugdíjba, de továbbra is megőrizte aktivitását, érdeklődését és az embertársai iránti szeretetét. 1998 áprilisában csatlakozott a Zsolt Utcai Gondozási Központban működő idősek klubjához, ő lett a közösség mozgatórugója, aki soha nem panaszkodik, mindenkihez van egy jó szava, rendkívüli szeretettel és figyelemmel veszi körül régi és új klubtársait, segíti a beilleszkedésüket. Aktív, érdeklődő, színházba, kiállításokra, kirándulni és könyvtárba jár. Szervezi a jeles ünnepi megemlékezéseket, soha nem feledkezik meg a névnapokról, a születésnapokról, a betegekkel pedig tartja a kapcsolatot. Egy ideig tagja volt az Öreghegyi Közösségi Házban működő nyugdíjas klubnak is. A Zsolt utcai intézmény vezetője, Erdős Attiláné kedves köszöntő szavakkal, klubtársai versekkel, Deák Lajosné önkormányzati képviselő pedig egy városi ajándékcsomaggal és a miniszterelnök által aláírt gratuláló emléklappal köszöntötték fel őt hétfőn délelőtt.

„Szerencsés csillagzat alatt születtem. Minden bajt, ami az elmúlt majdnem egy évszázadban történt nem csak velem, de az országgal is, azt én túléltem. Boldog voltam, szerettek engem az istenek, vigyáztak rám és a családunkra, szerencsés ember voltam. Remélem, még a hátralévő időben is kitart ez nekem!” – fogalmazott Ilike néni, aki kapott finom tortát és egy rendkívül különleges albumot is, amelyben a születése napján, 1926. szeptember 19-én megjelent újságcikkek olvashatóak. A klubtagok és családtagok bizodalmukat fejezték ki, hogy öt év múlva újra együtt ünnepelhetnek Ilike néni 100. születésnapján.