A 100 éve született Takács Imrére emlékeztek a Városházán

Hétfő délután, születésének 100. évfordulója alkalmából Takács Imrére emlékeztek a pályatársak, barátok és irodalmárok a Városháza Dísztermében.

Takács Imre, József Attila-díjas íróra, költőre emlékeztek a Városházán

A Székesfehérvár Önkormányzata, a Magyar Írószövetség Közép-dunántúli Csoportja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fejér Megyei Tagozata, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház, a Vörösmarty Társaság és a Csoóri Sándor Társaság közös szervezésében megvalósult eseményen bemutatták az író, költő válogatott verseiből összeállított Hamu és Hold című új kötetet is.

Az emlékest kezdetén Bakonyi István irodalomtörténész idézte fel az 1926. augusztus 31-én Rábasömjénben született költő, író és műfordító alakját, aki élete nagy részében Székesfehérváron élt és alkotott, munkásságáért pedig 1961-ben megkapta a József Attila-díjat. Mint mondta, a szerteágazó érdeklődésű művész a zenei életet is élénken figyelemmel kísérte, verset írt John Lennon haláláról, de foglalkoztatta Johann Sebastian Bach barokk dallamvilága is. Egy korabeli bejátszásnak hála megelevenedett maga Takács Imre is, a jelenlévők így első kézből ismerhették meg a költő gondolatait, világlátását és habitusát.

„Egyike volt az utolsóknak, akik életformájukban is vállalták a költőszerepet, és akinek – jellegzetesen az alakjához tartozó – erdélyi tarisznyájában minden benne volt: a személyisége, alkotói pályája, élete minden öröme és főként nehézsége. Cipelte magában paraszti gyökereit, tehetségét, amely kiemelte, ugyanakkor el is idegenítette oly sokaktól, és cipelte minden olyan emberi jellemvonását, amelytől még ha akart volna sem tudott szabadulni…” – fogalmazott köszöntőjében Lehrner Zsolt alpolgármester, aki személyesen is több alkalommal találkozott Takács Imrével a város utcáin és intézményeiben.

A köszöntőt követően megzenésített verseket hallhattak az érdeklődők, ami különleges ízt kölcsönzött Takács Imre műveinek. „A Takács Imre-versek annyira egyedi hangulatot hordoznak, ami könnyűvé tette számomra, hogy a zenét hozzáillesszem. Igyekeztem ezt úgy megtenni, hogy a zene ne domináljon, csak aláfestést adjon a képgazdag versek hangulatához.” – árulta el Gál Csaba költő, aki maga is nagy tisztelője Takács Imre munkásságának.

Sebők Melinda, a Vörösmarty Társaság elnöke megköszönte Illyés Endrének, hogy a Társaságnak ajándékozta Takács Imre egyik képzőművészeti alkotását, amely a Vár irodalmi és közéleti folyóirat szerkesztőségének falát díszíti majd a jövőben. Az elnök arról is szólt, hogy szeretnének egy emlékszámot összeállítani a költő tiszteletére, amelyhez várják mindazok jelentkezését, akiknek Takács Imre-kép vagy kézirat van a birtokában, hogy az irodalmi esszék, versek és tanulmányok mellett ezek is megjelenhessenek majd a tematikus számban. Felidézte, hogy a költőt haláláig foglalkoztatta a képzőművészet, nemcsak alkotóként, számos portréverset is írt Pablo Picasso kubista képeiről, Henry Moore brit szobrászművész alkotásairól vagy éppen a svájci Alberto Giacometti szürrealista „pálcika szobrairól.”

„Takács Imrének hihetetlen költői tehetsége és költői önbizalma volt, amik élete során sok mindenen átsegítették, a leglehetetlenebb helyzetekből is kimentették.” – mondta róla a Radnóti- és József Attila-díjas pályatárs, Péntek Imre, aki személyes anekdotákat is megosztott az egykori barátról.

A Cserta Gábor és Cserta Balázs gitárjátékával és énekével kísért emlékesten bemutatták a Vörösmarty Társaság és a Csoóri Sándor Társaság gondozásában, valamint Bokros Judit, Gellén-Miklós Gábor és Gál Csaba szerkesztésében megjelent Hamu és Hold című kötetet, amelybe a szerkesztők 30-30 Takács Imre-verset válogattak össze, ezzel is tisztelegve a nagy költőnemzedék jeles alakjának életműve előtt.