24 év után hazatért a Szent István Király Múzeumba a 3000 éves késő bronzkori páncél

A középső bronzkorból, az időszámításunk előtt 2000 és 1450 körüli időszakból, a pákozdi, lovasberényi, etyeki földvárak temetőiből előkerült hatalmas tárolóedények és urnák között, a múzeum raktárában egy különleges kincset rejtő láda bújik meg.

Egészen pontosan kettő: ezekben a speciális ládákban tért vissza nemrég a tengerentúlról Székesfehérvárra az a Kr. e. 12. században készült, két részből álló páncél, amelyhez fogható, teljes késő bronzkori vértből mindössze kettő további létezik. Az egyiket a görögországi Dendra sírjában tárták fel, a másik pedig Saint-Germain-du-Plain mellett, a Saône folyóból került elő.

Hazatért Székesfehérvárra a 3000 éves bronzkori vért

„Az elmúlt években igen sok anyagvizsgálatot végeztek a régészek a páncél korából származó bronzkori tárgyakon és kimutatták, hogy ezeket bizony komoly összetűzésekben használták. A bronzból készült kardok, lándzsák nagyon élesre voltak kalapálva, s ezekkel életveszélyes sérüléseket lehetett okozni. Ez volt a bronzfegyverek, kardok, tőrök, lándzsák fénykora. A mi páncélunk idejénél nem sokkal korábbról, i.e 1250-ből ismerjük az első európai csatahelyszínt: az észak-németországi Tollense-völgyben több ezer harcos csapott össze. A területen már eddig több száz ember maradványát találták meg, akiknek igen komoly, fegyverek által okozott sérüléseik voltak." - helyezi időkeretbe a páncél korszakát és funkcióját Kovács Ágnes, a Szent István Király Múzeum régésze, aki Fejér megye középső bronzkorának kutatásával is foglalkozik. Mint megtudjuk, a támadáshoz használt fegyverekhez képest a védekezést segítő páncélokból ugyanakkor nagyságrendekkel kevesebbet ismernek a régészek. Ennek oka az lehet, hogy a hatalmas munkával, hosszan tartó kovácsolással, speciális ötvözetből készülő vérteket, sisakokat csak tényleg a leggazdagabbak engedhették meg maguknak.

A bronzlemez hűen követi a mellizomzatot, az emberi test vonalát, a hátlap a gerincoszlopot, sőt, az elülső páncél alsó szegélyén még egy csónakra hasonlító, stilizált motívum is feltűnik. A felszerelés mindkét része magas nyakvédő részben végződik, a szélei mentén felfedezhető kis lyukakon keresztül szegecsek tartották össze az első és a hátsó lemezt, ezekből a szegecsekből még ma is látható három. Ezeket a páncélokat egyébként soha nem önmagukban, hanem egy belső textil- vagy bőrbéléssel használták, így együtt adták a védelmet. Érdekes módon ez a régi, bronzkori páncél jóval könnyebb, mint a középkori, kovácsolt acélból készült védőeszközök.

És hogy miként került a Szent István Király Múzeum gyűjteményébe annak idején ez a valóban egyedülálló lelet? A hivatalos válasz szerint 1982-ben az akkori igazgatóhelyettes, F. Petres Éva vásárolta meg a múzeum nevében egy magánembertől, aki Pilismarót mellett, a Dunában akadt rá. „Valójában rejtély fedi a páncél pontos előkerülési körülményeit, ugyanis a korabeli cikkek is csak annyit írnak, hogy a magángyűjtő a Duna jobb partjához közel, a vízben bukkant rá." - mondja kérdésünkre a régész, aki szerint ugyanakkor minden jel - így például a Kárpát-medencei bronztárgyakra jellemző díszítés is - arra mutat, hogy a lelet a folyóból származhat. Másrészt a Dunából még a mai napig kerülnek elő bronzkori sisakok, kardok, lándzsák. Ráadásul a folyókból felbukkanó bronzkori fegyverek a legjobb állapotúak, szemben a halomsírokban megtalált fémtárgyakkal, hiszen a bronzkorban a halottakat a máglyán a fegyvereikkel együtt hamvasztották el, így a fémtárgyak az extrém hő hatására már eleve jelentősen roncsolódtak.

A bronzkorban törzsi társadalmak éltek hazánk területén, kezdetben még viszonylagos egyenlőségben. Ezután jött a földvárak, bolondvárak, urnatemetők időszaka, amelyeknek elég gazdag a megyei leletanyaga. A késő bronzkor viszont már a társadalmi egyenlőtlenségek kora, a törzsfők hatalma és vagyona egyre növekedik, s már tömegtermelésre készítik az árukat. De hogy ebben az időszakban pontosan ki viselhette és hány csatában védte őt meg a vért, arról sajnos nem sokat lehet tudni, hiszen a korabeli esetleges görög források nem írnak a mai Magyarország és a környék területének történéseiről, lakóiról sem. Ugyanakkor a folyóba kerülésének okairól már többet sejtenek a szakemberek. A legújabb elmélet szerint a harcos életciklusához kötődő rituális felajánlásról volt szó: amikor az illető már kiöregedett a csatákból, a hűséges, kedves fegyvereit a folyóba dobással felajánlotta a természetfeletti erőknek, megköszönve, hogy végig segítették őt az összecsapásokban.

Tulajdonképpen ezt az időszakot, az egyenlőtlenségek kialakulását, az első királyok kiemelkedését mutatta be a 2023-2024-ben a chicagoi Field Museum of Natural History múzeumban nyílt „First Kings of Europe" című nagyszabású kiállítás, amelyhez 11 ország 26 múzeuma adta kölcsön Délkelet-Európa és a Kárpát-medence legszebb őskori leleteit. A pilismaróti páncélt azonban nemcsak az Egyesült Államokban, hanem 2024-2025-ben Kanadában, a Canadian Museum of History épületében is megnézhették az érdeklődők. Innen aztán a páncélt a Horváth Csaba restaurátor által készített speciális, a legújabb állományvédelmi előírások alapján készített, bélelt fadobozokban szállították haza. Mindezt megelőzően, 2002-től a különleges lelet a Magyar Nemzeti Múzeum „Kelet és Nyugat határán" című állandó kiállításán szerepelt, a Szent István Király Múzeumban pedig az „Évezredek kincsei" című tárlaton a páncél másolatát lehetett megnézni.

A Szent István Király Múzeumnak egyébként több hasonló korú lelete van, ezek közül a legértékesebb a Nadapi Kincs. Ez az apró töredékekkel együtt egy 6-700 darabos együttes, amelyet egy késő bronzkori kovács rejthetett el, s amelyben az edényektől kezdve a lábvérteken, sisakokon és páncéldarabokon át a bronzékszerekig számos tárgy szerepel.

„Jó hírem van, az érdeklődők jövő júniusban, a régészet napjához kötődően több mint két évtized elteltével ismét Székesfehérváron láthatják majd a vértet! Ezt követően pedig októberben a múzeum egykori igazgatóhelyettesének, F. Petres Éva régész, muzeológus születésének 100. évfordulója alkalmából rendezendő kiállításon egy teljes bronzkori fegyverzet részeként is megnézhető lesz a különleges darab, láthatóak lesznek a díszítés apró részletei és a kardvágás nyoma is a nyakrészen. Szeretettel várunk mindenkit a kiállításokra!" - invitált Kovács Ágnes.