1956-ban a magyar nép szabadságvágyból jelesre vizsgázott – imádságos megemlékezés a hősökért

A Szent István-székesegyház 1956-os emlékkeresztjénél tartott kora délelőtti koszorúzáson részt vett többek között Törő Gábor és Varga Gábor országgyűlési képviselő, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Szücs Norbert, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főispáni kabinetvezetője, dr. Kovács Zoltán vármegyei főjegyző, valamint önkormányzati képviselők, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek képviselői is.

Imádságos megemlékezés a Bazilika, ’56-os emlékkeresztjénél 2024.

A Himnusz közös eléneklését követően a Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda diákja szavalta el Babits Mihály Miatyánk című versét, majd Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár korábbi polgármestere, a város díszpolgára osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel.

Beszédét Márai Sándor Mennyből az angyal című versének idézetével kezdte, melynek sorai – mint fogalmazott – meghatóan örökítik meg 1956 dicsőségét. Székesfehérvár díszpolgára felidézte a szovjet elnyomást, a deportálásokat, s azt, amikor a magyar nép kimondta, elég volt a diktatúrából, az elnyomásból, a függetlenségünk sárba taposásából. „Veszélybe került a keresztény magyar kultúra, és mi, magyarok tiszta szívvel, hittel és meglepő bátorsággal döntöttünk, amikor felcsillant az első reménysugár, hogy Magyarország szabad lehet. A pesti srácok tudták, hogy mit kell tenni! Azok a fiatalok, akik talán soha nem kaptak semmit hazájuktól, mindenüket odaadták érte. Micsoda erő, hit kellett ahhoz, hogy életüket kockáztatva kiálljanak a szabadságért!” – jelentette ki Warvasovszky Tihamér, aki – felidézve a székesfehérvári eseményeket – kiemelte, városunkban is a fiatalok voltak az 1956-os események elindítói.

„1956 hőseinek köszönhetjük, hogy a szovjet megszállás alatt is meg tudtuk őrizni hitünket, tartásunkat, és ha titokban is, de volt mire büszkének lennünk! Történelmünk 1100 éve megtanított minket: ne engedjük, hogy mások mondják meg, mit kell tennünk. Csak a mi döntésünk lehet, hogy milyen értékrend mellett és milyen országban kívánunk élni. Most, amikor a világ több részén háború van, minden ellenséges eszközzel bele akarnak kényszeríteni bennünket is. Meg kell mutatnunk, hogy mi, magyarok mindig el tudtuk dönteni, miért és mikor kell fegyvert fogni és mikor kell mindent megtennünk azért, hogy békében élhessünk.” – jelentette ki Székesfehérvár korábbi polgármestere, aki hangsúlyozta, 1956-ban a magyar nép hazaszeretetből, szabadságvágyból jelesre vizsgázott.
A közös, imádságos megemlékezés életre hívója, Spányi Antal megyéspüspök is a jelen valóságával kezdte beszédét: „Amikor naponta látjuk a híreket a háborúról, a pusztításról, az életek kioltásáról; amikor aggodalommal nézzük a terveket, amelyek feloldani, megszüntetni kívánják önazonosságunkat és valami furcsa, nagy masszává próbálják tenni azt, ami európai, ami keresztény, akkor különösen fontos 1956 hőseire tekintenünk. Ők készek voltak életüket kockáztatva kiállni, mert szerették hazájukat, szerették Szent István népét.” – mondta Spányi Antal, majd a történelmi egyházak képviselőinek imádsága következett: a megyéspüspökön kívül imádságra hívta a megjelenteket Brunner Vilmos református, Pető Balázs evangélikus lelkész, valamint Kovács Dániel baptista lelkipásztor.

Az ünnepségen közös koszorút helyeztek el az áldozatok emlékére.