160 éve született „Magyarország apostola és tanítója” - Prohászka Ottokárra emlékeztek

„160 esztendő hosszú idő, de jól dokumentált, így tudjuk, hogy Prohászka Ottokár püspök úr mit gondolt, mit érzett, minek örült, miért keseredett el, milyen harcokat kellett megvívnia.” - emelte ki Spányi Antal, megyés püspök.

„Számomra az évfordulón az a fontos, hogy Prohászka Ottokár lángoló ember volt. Eszmék izzították és ezekhez az eszmékhez mindig hű tudott lenni. Voltak kudarcai, voltak sikerei, voltak eredményei és voltak vereségei is. De mindig hű maradt. Lángolt, lángolva szerette az Istent, és lángolva szerette azokat az embereket, akiket az Isten rábízott, mint püspökre. Őket tanította, értük hozott áldozatokat, felelősséget vállalt értük.” - tette hozzá a főpásztor.

„Ami számunkra is tanulságos, hogy nem lehet fél lánggal égni, nem lehet fél szívvel cselekedni, nem lehet félig-meddig szolgálni valamit vagy valakit, egész szívvel kell és Prohászka püspök erre mutat példát.” - zárta gondolatait Spányi Antal.

„A kerek, 160. évforduló lehetőséget ad arra, hogy ezúttal ne valami kisebb szakkérdésben merüljek el, hanem életútösszegzést próbáljak adni.” - hangsúlyozta Mózessy Gergely, a megemlékezés előadója.

„A XX. századi magyar egyház egyik legragyogóbb csillaga, Prohászka Ottokár Nyitrán született 1858. október 10-én. Atyja – Prohászka Domokos – morva pénzügyi kistisztviselő, anyja – Filberger Anna – a nyitrai pékmester lánya volt. A családtagok egymás között németül beszéltek. Prohászka Ottokár később elsajátította a magyart, a szlovákot, a latint, de tudott franciául, görögül, héberül, és megpróbálkozott az angollal is. Apja gyakori áthelyezései miatt gyakran váltott iskolát: Rózsahegyen, Losoncon, majd Nyitrán a piaristáknál, Kalocsán a jezsuitáknál tanult, 1875-ben kispapként Esztergomban érettségizett.

Előadás és mise Prohászka Ottokár születésének 160. évfordulóján

„Esztergomban vált a sajtó segítségével a századvégi magyar katolikus megújhodás programadójává. Publikált a Magyar Sion és az Alkotmány hasábjain, útjára indította az Esztergom című politikai napilapot, később megszervezte a Katolikus Sajtóegyesületet. A szociális kérdések különösen érdekelték: magyarra fordította XIII. Leó Rerum Novarum című enciklikáját, időtálló bírálatot írt Marx Tőkéjéről. Világosan látta: ha nem születik az Egyház vezetésével megoldás a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer az ateista, erőszakos baloldal, mely minden értéket elsöpör. Ez a politika felé terelte: szenvedélyes cikkeket írt, és képviselő-választáson is indult. Prohászka Ottokárt a katolikus társadalom nagy része szónokként és lelkivezetőként ismerte és szerette meg. 1904-ben a budapesti egyetem hittudományi karának dogmatika professzora lett. Teológiai munkásságára az egyetem már az 1890-es években felfigyelt.” - hangsúlyozta előadásában Mózessy Gergely.

„Prohászka székét 1906. január 21-én foglalta el. Püspökként is megmaradt puritán embernek. Ellenfelei 1911-ben néhány művét indexre tetették, ő Róma döntésének fejet hajtott.” - tette hozzá Mózessy Gergely.

1920-ban nemzetgyűlési képviselői feladatot vállalt, mert aktívan részt akart venni a keresztény magyar állam kiépítésében, de hamarosan visszavonult. A budapesti Egyetemi-templom szószékén csapta meg a halál szele 1927. április 1-jén prédikáció közben, a következő napon a szomszédos Központi Papnevelő Intézet betegszobájában elhunyt. Országos gyász kísérte temetését.

1938 óta az emlékére emelt székesfehérvári templomban nyugszik.” - hangzott el az előadás zárásaként.

Az ünnepi alkalom előtt tisztelegve a Szent Gellért Kiadó és Nyomda megjelentette Prohászka püspök Legyetek világító emberek! című művét, amely az egyházi év minden vasárnapjára és fontos ünnepére tartalmaz elmélkedést.

Az eseményen rész vett Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Mészáros Attila, alpolgármester is.