Pénteken tartották az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának diplomaosztó ünnepségét. Az oklevelek átadása és a szalagtűzés előtt hagyományosan mérnökjelölti eskütételt tettek a végzősök. Hosszú idő után újra személyesen találkozhattak az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának hallgatói és oktatói.
Útravalóul Mészáros Attila alpolgármester, Dr. Seebauer Márta oktatási rektorhelyettes és Prof. Dr. Györök György dékán fogalmazta meg gondolatait – naprakész és élő tudásról, műszaki igényességről, alázatról, bizalomról, lehetőségekről és a személyes kapcsolatok fontosságáról.
Az Önkormányzat nevében Mészáros Attila alpolgármester gratulált először a fiatal mérnököknek, megköszönve, hogy hozzájárultak a város ifjúsági életéhez, és színesítették tanulmányaikkal, sikeres versenyeredményeikkel, az egyetemi rendezvényeikkel, gólyatúráikkal a város mindennapjait. „Érezzétek, hogy a tudásotokban mennyi erő és főként: mennyi lehetőség van. De azért az is igaz, hogy a tudásotoknak is van lejárati ideje. Amit ma ti tudtok, az holnap annyit ér, amennyire képesek vagytok a változó igényekhez igazítani és gyarapítani. Amit tanultatok, az fontos. Amit megjegyeztetek, az még fontosabb. És amit holnap fogtok tudni, az a legfontosabb. Használjátok ismereteiteket és képességeiteket arra, hogy tudásotok élő, hasznos maradjon. De ne feledjétek: a tudás csak a jó szándékkal együtt válik értékké!” – fogalmazott. Az alpolgármester az élő kapcsolatok megőrzésére, az alázat és a bizalom fontosságára hívta fel a figyelmet, amit csak egy megtartó közösség tud táplálni. A jókívánságait pedig azzal zárta, hogy minél többen maradjanak Székesfehérváron, és itt kamatoztathassák tudásukat, rátermettségüket.
Diplomaosztó az ÓE Alba Regia Műszaki Karán
Köszöntő beszédében Dr. Seebauer Márta oktatási rektorhelyettes megköszönte a végzősöknek, hogy az Óbudai Egyetemet választották, és reményét fejezte ki, hogy a hallgatók számára felépített akadálypálya – azaz a képzési program – jó felkészítést adott a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez: „Ez a technológiai fejlődés, amit mi Ipar 4.0-nak hívunk, egy száguldó vonatként rohan el mellettünk. A mi feladatunk, hogy felkészítsük önöket arra, hogy felszálljanak erre a vonatra. Remélem, jó munkát végeztünk!” Végül kifejezte: hogy aki nem találja meg a válaszokat a ’hogyanokra’ és a ’miértekre’, azokat visszavárják a további képzésekre.
Prof. Dr. Györök György dékán a végzős hallgatókhoz szólva a tiszteletét tolmácsolta: „Korosztályuk azon elit csapatához tartoznak, akik elhatározták magukat, hogy a napi sikereken túlmenően olyan előremutató cél érdekében határozzák meg magukat, aminek az eredményei jóval később lesznek kézzelfoghatóak.” A sajnálatát fejezte ki, hogy a koronavírus-járvány másfél évet elvett a diákévekből, és elismerését tolmácsolta a küzdőknek, a helytállóknak. Köszönetet mondott a szülőknek, családtagoknak a fiatalok támogatásáért, kollégáinak pedig azért, hogy az oktatást szeretettel, magas szakmaisággal végezték, valamint az Önkormányzatnak az együttműködéséért. Házigazdaként, dékánként az alázatra és a műszaki igényesség fontosságára hívta fel a figyelmet az 1899-ben született Békésy György példájával, aki a telefonkészülék hallgatójának fejlesztését végezve olyan szinten elmélyedt a fül működésének a tanulmányozásában, kutatásában, hogy felfedezéseit orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. A marsallbot mindenki kezében ott van, és a diploma nem garancia, hanem lehetőség – ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét a dékán.
Az ünnepi rendezvényen átadták az egyetemi kitüntetéseket. A dékáni dicséreteket Tolner Nikoletta és Módné Takács Judit mestertanároknak, valamint Nagy Gábor adjunktusnak. A partnerintézmények közül elismerő oklevelet kapott Horváth Lajos, az SZSZC Széchenyi István Műszaki Technikum igazgatója. Ezt követte a mérnökjelölti eskütétel, majd a dékán átnyújtotta a végzősöknek a mérnöki okleveleket.
Kovács-Katona Gréta HÖK elnök köszönt el a diákok nevében. A búcsú szavai között a jó szakmai gyakorlatot jelentő duális képzési lehetőségről is szólt mint ajánlólevélről, és a kritikus, konstruktív gondolkodás megőrzésére biztatta a mérnököket. Goethe-idézettel zárta beszédét: „Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” A végzős hallgatók soraiból Epresi Konrád mérnökinformatikus fogalmazta meg gondolatait, ahogy mondta, a hendikepes évfolyamok nevében. Külön köszönetet mondott a városnak az intézmény és a hallgatók támogatásáért, valamint az oktatóiknak a türelmes és áldozatos munkáért. A végzett társaktól végül azzal búcsúzott, hogy lesznek emberek, akik mindig részei maradnak az életüknek: ők jelentik a biztos talajt, az iránymutató sarkcsillagot és a tiszta hangokat a szívben: „Visszatérünk egyszer, százszor, visszajövünk, ha tudunk!” – idézte végül a selmeci diákéneket. A rendezvényt a végzősök hagyományos szalagtűzése zárta.
