Szerda délután a Vörösmarty Színházban adták át az idei Penna Regia díjat. Az ünnepségen összegyűlt újságírókat a Vörösmarty Színház társulatának műsora köszöntötte, majd Warvasovszky Tihamér polgármester üdvözölte a megjelenteket, aki beszédében az objektív tájékoztatás fontosságát hangsúlyozta. Ebben az évben Virágh Ildikónak, a Vörösmarty Rádió főszerkesztőjének nyújtotta át a város elismerését, a Penna Regia díjat. Virágh Ildikó, a Vörösmarty Rádió főszerkesztője az első helyi rádiósként kapta meg az elismerést. Pályája során a nyomtatott sajtótól érkezett el titkos vágyához, a rádiózáshoz. Interjúnk az idei Penna Regia díjazottal... Képek a díjátadásról itt!
Szerda délután a Vörösmarty Színházban adták át az idei Penna Regia díjat. Az ünnepségen összegyűlt újságírókat a Vörösmarty Színház társulatának műsora köszöntötte, majd Warvasovszky Tihamér polgármester üdvözölte a megjelenteket, aki beszédében az objektív tájékoztatás fontosságát hangsúlyozta. Ebben az évben Virágh Ildikónak, a Vörösmarty Rádió főszerkesztőjének nyújtotta át a város elismerését, a Penna Regia díjat. Virágh Ildikó, a Vörösmarty Rádió főszerkesztője az első helyi rádiósként kapta meg az elismerést. Pályája során a nyomtatott sajtótól érkezett el titkos vágyához, a rádiózáshoz. Interjúnk az idei Penna Regia díjazottal. Képek a díjátadásról itt!
- Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre, a Vörösmarty Rádió „hőskorára” ?
- Amikor 1995-ben elindultunk, hét órás adásidőnk volt összesen, a műsorstruktúra a maihoz hasonló - Győrffy Miklós tanár úr által meghatározott - közszolgálati tartalmú rádió volt, ami a klasszikus rádiózás alapjaira épült. Nem a hallgatottság minden áron való növelése volt a cél, viszont megcsináltuk a feladatainkat és azt vettük észre, hogy hallgatnak minket..
- Milyen visszhangja volt az első „helyi-közszolgálati” rádiónak?
- Amikor a hazai helyi rádiózás elindult, ilyen típusú rádió nem is volt. Érthető módon, hiszen akinek volt pénze, az kereskedelmi rádiót csinált. Azt gondoltuk, nem nagyon lehet labdába rúgni a kereskedelmi rádiók mellett a minőséggel. Tovább fokozódott a dolog azzal, hogy amikor az ORTT rendezte a helyzetet és kiírta a pályázatokat, akkor mi non-profit működésű rádióra pályáztunk. Ez is bejött, nyertünk a pályázaton és 1999 június 12-től non-stop sugárzunk 3 perc reklámidővel óránként. Azt gondoltuk, hogy a reklámidőt soha az életben nem tudjuk kitölteni… Ma már más a helyzet, jönnek a hirdetők és stabil hallgatóközönségünk van.
- Úgy tudom a nyomtatott sajtó területéről érkeztél a rádiózás világába. Milyen körülmények között zajlott a műfajváltásod?
- A Dunaújvárosi Hírlapnál kezdtem, onnan kerültem a Fejér Megyei Hírlaphoz, hosszasan el is időztem és jól éreztem magam, de mindenkinek vannak titkos vágyai: nekem a rádiózás volt az. Remélem nem hangzik szerénytelenül, de azt gondoltam nem lennék rossz ebben a műfajban. Dédelgettem magamban ezt a tervet és amikor elkezdődött a helyi rádiózás, azonnal bekapcsolódtam. Amikor Győrffy Miklós idehívott, nem volt ennyi végzett újságíró. Magyar-orosz diplomával végeztem el a mai Bálint György Újságíró Akadémiát, így az akkor induló csapatban egyedül nekem volt „papírom” a szakmához.
- A Vörösmarty Rádió tanrádióként is működik. Szereted a pedagógiai munkát?
- Nagyon. Számomra az jelenti a sikert, ha jó szemmel észreveszem a tehetséget és utána látom, hogy kiteljesedik. Örömmel ajánlom be a tehetséges tanítványaimat a szerkesztőségeknek, szerencsére sok hely van, ahol elég annyi, hogy küldenék valakit..