Harminc évvel ezelőtt csaknem negyvenezer ember látta a Sóstói Stadionban az UEFA-kupa döntőjének első mérkőzését. A Videoton, amely addigra túljutott a prágai Duklán, a PSG-n, a Partizanon, a Manchester Unitedon és a Zseljeznyicsaron, a világ egyik legnagyobb klubját, a Real Madridot fogadta. A tartalékos fehérváriakat annak ellenére ünnepelte a közönség, hogy 3-0-ás vereséget szenvedtek.
Ma harminc éve tetőzött a futballőrület, az ország minden pontjáról érkeztek szurkolók (és rengeteg, kielégítetlen jegyigénylés is) Székesfehérvárra. Nem csoda, hiszen magyar csapat európai kupadöntőt játszott, ráadásul a világ talán leghíresebb csapata, a Real Madrid ellen. A Sóstói Stadionban sebtiben elvégzett bővítéseknek köszönhetően (a katonaság épített fel plusz emelvényeket az állóhelyi részre) csaknem negyvenezer néző előtt játszották a meccset, ez természetesen abszolút csúcs a fehérvári stadion történetében. Emblematikus volt, hogy még a hatalmas reflektorok oszlopaira is felmásztak a szurkolók, onnan figyelve az akkor még kétmeccses döntő első felvonását. Ejtőernyős hozta a labdát, elképesztő hangulatban és hangorkánban kezdődött a mérkőzés.
Ami hazai szempontból nem sok jót ígért, hiszen a Vidi keretében többen sérüléssel bajlódtak. Márpedig Kovács Ferencnek nem volt olyan bő kerete, hogy Csongrádit, Májert, Szabót egyenértékűen pótolni tudja. A kezdőcsapat így állt fel: Disztl P. - Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth G. - Végh, Wittmann, Vadász - Burcsa, Novath, Palkovics. Csereként Gyenti lépett még pályára a találkozón, amelyen érvényesült a papírforma. Tisztességgel küzdött a Vidi, de a klasszisokat felvonultató Real éppen legjobb gólvágói vezetésével 3-0-ra nyert. Michel, Santillana és Valdano góljai el is döntötték a párharcot és a kupa sorsát, de azért egy, az egész meneteléshez méltó bravúr még benne volt a Vidiben - az majd a visszavágón sikerült...
Kovács Ferenc így nyilatkozott a meccs után: "Az első mérkőzés előtt a szokásosnál is többet gondolkodtam, mit kellene játszanunk. A Real Madridot nem tudtam a szokott módon föltérképezni, a videofelvételek pedig nem nyújtanak biztos támpontot. Tanácstalan voltam, ráadásul Májer, Csongrádi és Szabó nélkül nem sok jót várhattam a támadójátékunktól. Megfordult a fejemben, hogy talán a legokosabb lenne, ha 0-0-ra játszanánk, hátha közben sikerül megint egy gólt találnunk. Végül elvetetettem ezt a lehetőséget. A döntőben, hazai pályán illik nyerésre játszani.”
A közönség így is hatalmas ünneplésben részesítette a fehérvári játékosokat, zúgott a "Szép volt, fiúk!", mrt nem ezt a meccset, hanem az egész szenzációs sorozatot értékelték a szurkolók. Amelyhez hasonlót azóta sem tudott elérni magyar klubcsapat.
