Veni, VIDI, Vici - Interjú Horváth Gáborral

 Húsz évvel ezelőtt volt egy csapat, amely remek teljesítményével beírta magát Európa futballtörténelmébe. Ez a kijelentés sok labdarúgó együttesre is igaz lehet, azonban az 1984-85-ös UEFA-Kupa sorozatában egy magyar csapat igazán kitűnt a vetélytársak közül. A Videoton SC labdarúgói egészen a döntőig meneteltek, ahol aztán a földkerekség legeredményesebb együttese, a Real Madrid diadalmaskodott. A spanyolok győzelme ellenére a Videoton az ezüstéremmel is a csúcsra ért. A fehérvári sikerkovácsok teljesítményét azóta egyetlen magyar alakulat sem tudta megközelíteni. Visszatekintő sorozatunkban a húsz évvel ezelőtti időszakról most Horváth Gábor beszél, aki a Videoton SC egyik védője volt.

 - Azt kell, hogy mondjam, sajnos mára felértékelődött a mi sikerünk, hiszen a magyar labdarúgás színvonala húsz év alatt visszaesett. - vélekedik Horváth Gábor, az UEFA-Kupa döntőjéig menetelő Videoton SC hátvédje.  - Több összetevője volt az akkori remek szereplésünknek. Ideális korban lévő, összeszokott társaságot alkottunk. Nagyon jó versenyzőtípusú játékosok voltunk. Nem "tojtunk" be, nem remegett meg a lábunk akkor, amikor nagy stadionokban, óriási nézősereg előtt játszottunk. Kellett egy jó edző, és egy fizikálisan topon lévő csapat.

 - A fia révén - aki szintén első osztályú labdarúgó (Ifj. Horváth Gábor) - jobban belelát a magyar labdarúgás életébe. Ön szerint mi az, ami mindenképpen hiányzik a mai labdarúgókból ahhoz, hogy egy picit is hasonlítsanak Önökre?

 - Legfontosabbnak az alázatot tartom. Mi nagyon sok mindent alárendeltünk a futball sikerének. A mai fiatalokban kevésbé van jelen a futball iránti alázat. Emellett szakmai és motiváltság-béli hiányosságok is hátráltatják az előrelépésünket.

 - Hogyan formálta a lelket az UEFA-menetelés?

 - Úgy éreztem magam akkor, mint az igazi nagy, világhírű futballisták. Arról szólt az életünk abban az időszakban, hogy lejátszottuk a bajnoki mérkőzésünket szombaton, pihentünk egy picit, majd kedden már mentünk a repülőtérre és utaztunk Európa valamely városába. Szálloda, városnézés, futball a kupameccsen, tehát belekerültünk egy olyan vérkeringésbe, ami nagyon kevés labdarúgónak adatik meg. Mi lubickoltunk ebben az érzésben. Élveztem, hogy hétről-hétről olyan csapatok ellen bizonyíthattam, amelyek Európában neves együttesek voltak.

 - A védelemben aztán mindenképp lehetett bizonyítani, mert fantasztikus támadó-ellenfelek voltak a pályán.

 - A védelemre, a védekező játékra nagyon nagy szerep jut a mérkőzéseken. Sok neves futballista ellen játszhattam - a teljesség igénye nélkül: Krankl, Vizek, Butragueno, Valdano, Marc Hughes, Rocheteau, Fernanadez  - és az inspirált mindig, hogy megmutassam, a magyar labdarúgók is helyt tudnak állni. Fejben mindig jobban készültünk ezekre a találkozókra, nagy koncentrációra volt szükség, és az edző, Kovács Feri bácsi nem engedte, hogy ez lanyhuljon. Nagyon sok szép, kellemes élmény maradt az UEFA-kupáról. Talán a legkedvesebb meccsem a Manchester United elleni hazai találkozó volt. Csodálatos érzés volt, amikor Vadász Imre berúgta az utolsó tizenegyest… Talán azon a két meccsen produkáltam életem legjobb játékát.
 Mostanában leginkább azt tartom fontosnak, hogy a fiam jó úton járjon. Bízom abban, hogy sokra viszi a magyar labdarúgásban, és hiszem, hogy a magyar foci ő általa is jobb lesz. Remélem, hogy ezek a fiatal, tehetséges játékosok beérnek, és megtesznek mindent azért, hogy jó futballisták legyenek.

Horváth Gábor egy Kft. ügyintézője és egy alsóbb osztályú csapatnál edző.

 UEFA-Kupa 1984-85
 1.forduló:  Videoton - Dukla Praha 1-0
                  Dukla Praha - Videoton 0-0
 2. forduló:  Paris SG - Videoton 2-4
                   Videoton - PSG 2-0 félbeszakadt
                   Videoton - PSG 1-0
 3. forduló: Videoton - Partizan Beograd 5-0
                  Partizan Beograd - Videoton 2-0
 Negyeddöntő:  Manchester United - Videoton 1-0
                         Videoton - Manchester United 1-0 büntetőkkel:5-4
 Elődöntő:  Videoton - Zeljeznicar Sarajevo 3-1
                  Zeljeznicar Sarajevo - Videoton 2-1